S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

1835) (Nagy és Szövényi 1997), valamint az észak-mediterrán Meconema méridionale Costa, 1860 (Sziráki 1996) megtalálása. A Körös-Maros Nemzeti Park (KMNP) által indított és az állattársulásokra is kiterjedő konzerváció-ökológiai kutatások keretében az Orthoptera-fauna felmérése is szükségessé vált, mivel korábban e területen egyenesszárnyú rovarokra vonatkozó vizsgálatokat nem, vagy alig végeztek. Ennek érdekében 1997-99 folyamán gyűjtéseket végeztünk a KMNP különböző védett területein, a Berettyó, a Körösök, a Tisza és a Maros határolta térségben, de alkalomadtán vizsgálatainkat kiterjesztettük a KMNP illetékességi területén lévő, jelenleg nem védett részekre is (Nagy és Szövényi 1998, 1999, Szövényi és Nagy 1999). Több, állatföldrajzilag is értékes és az Alföldön ritka szöcske-faj mellett különösen kitűnt a Pholidoptera littoralis (Fieber, 1853) megtalálása. E faj magyar nevéül - jellegzetes menekülő mozgás-formája miatt - javasoltuk a „bujkáló avarszöcske" elnevezést (Nagy és Szövényi 1999, 2000). Jelen cikk során ezen újabban előkerült Pholidoptera littoralis (Fieber, 1853), a bujkáló avarszöcske hazai előfordulását, és ennek állatföldrajzi jelentőségét tárgyaljuk. Az óvatos jói rejtőző szöcskét viszonylag hangos ciripelése alapján is észlelhetjük. A faj hangjának ismerete azonban nemcsak esetleges további hazai populációk megleléséhez, hanem ezek alfaji helyzetének tisztázásához is segítséget nyújthat. Bár e faj hangjára már több szerzőnél is találunk utalást (Krauss 1878, Rheinlaender and Kalmring 1973, Kalmring et al. 1985, Hellerl988, Ragge and Reynolds 1998), a magyarországi populáció, illetve az erdélyi, Ph. littoralis similis Brunner v. Wattenwyl, 1861 alfajnak tartott példányok hangját tudomásunk szerint még nem vizsgálták. Ez is ösztönzött bennünket arra, hogy - előzetes felvételek alapján - bemutassuk néhány magyarországi illetve erdélyi hím példány cirpelésének oszcillografikus elemzését és hogy ezt összevessük a fentebb idézett kutatók eredményeivel. KUTATOTT TERÜLET A bevezetésben említett, a KMNP illetékességi területén belül 1998-99-ben főleg a Fekete-Körös magyarországi szakasza mentén elterülő, ártéri keményfa erdős-ligetes (Fraxino pannonicae-Ulmetum) tájrészlet vizsgálatára szorítkoztunk (1. ábra). A mezőgazdasági területekkel is szabdalt a Sebes-foki, Dobozi, Madár-foki, SarkadRemete, Gerla-Marói és Fácános-erdő mellett a legkeletibb Sitka és Mályvád részeket vizsgáltuk tüzetesebben. Utóbbi részek közgazgatásilag Gyulához tartoznak (földrajzi koordinátái: É 46°37', K 21°18'). A jelentős erdészeti kultúrhatás alatt álló, különböző korú és elegyű tölgy-kőris-szil erdőparcellák között jelentősebb Orthoptera népességet a rétekhez kapcsolódó bokros erdőszéleken és főképpen az erdőtisztásokon (Arató-lapos, Mályvádi-legelő, Bánya-rét) találtunk (Nagy és Szövényi 1999, Nagy et al. 2000). E tisztások jó része mezofil, mezo-higrofil (kaszáló) rét, melyeken a jelentős vadállomány degradáló hatása (legelés, taposás, nitrofil gyomosodás) mutatkozik. További zavarást jelent a vizsgálati években is folytatódott, több erdőparcellára kiterjedő tarvágás is. A Déli-Kárpátok keleti részén (Brassó, Polyána, magas-füves hegyi-rét 1000 m) 1971-ben végzett alkalmi gyűjtés Ph. littoralis példányai tették lehetővé számunkra - az akkor még UHER-magnetofonnal készített - első hangfelvétleket ( 3/A ábra).