S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 60. (Budapest, 1999)

(Paradrina suscianja (von Mentzner, 1981) — Dr. Ábrahám Levente a közeli Velebitben több példányát gyűjtötte (Karlobag, det. B. Skule, Dánia), de jelen gyűjtéseink során nem került elő.) Eremodrina gilva (Donzel, 1837) — 1 (18) Phlogophora scita (Hübner, 1790) — 1 (1), 2(2) Callopistria latreillei (Duponchel, 1827) —7(1), 9(1) Spudaea ruticilla (Esper, 1791) —6(5), 11 (132), 13(8), 14(10). Magyarországon igen ritka (új adata: Hárskút, 1989. 09. 09. (!), leg. Dietzel, gen. prep. Németh, A66), az Isztriai-fsz.-en azonban gyakori áttelelő faj, amelynek számos extrém rajzolatú, olykor erősen melanisztikus példányát gyűjtöttem. Aporophyla australis (Boisdouval, 1829) — 10(1), 12(1) Aporophyla nigra (Haworth, 1809) —5(2), 10(2), 12(3) Meganephria bimaculosa (Linnaeus, 1767) — 12(1) Dryobota labecula (Esper, 1788) — 12(2) Dichonia aprilina var. obscurior ( Wolfsberger, 1970) stat. nov. — 5(6), 12(1). A Balkánon és Kis-Ázsiában élő Dichonia pinkeri (Kobes, 1974)-h

c

z meglehetősen hasonló, de attól a hátsó szárny sötét mintázata és a genitáliák alapján könnyen elkülöníthető taxon. Wolfsberger (1970) még subspeciesként írta le Felső-Olaszországból, de az 7

' ztrián együtt repült a „törzsalakkal", ami kizárja alfaji mivoltát. Dichonia aeruginea (Hübner, 1808) —5(34), 8(1) Dryobotodes monochroma (ssp. n. ?) — 10(5). A széles körben elterjedt, néhol gyakori fajnak feltűnően nagy termetű és világos színezetű példányait gyűjtöttem, amelyekhez hasonlót sem a Magyar Természettudományi Múzeum (Budapest), sem nagyobb hazai magángyűjteményeink anyagában nem találtam. Jóllehet a genitalia vizsgálatok során eltéréseket nem találtunk (Parenzan, 1982), az isztriai populációk véleményem szerint talán önálló, még leíratlan alfajt képviselnek Dryobotodes cerris (Boisdouval, 1840) —5(17), 8(1), 10(63), 12(9) Dryobotodes tenebrosa (Esper, 1789) —5(21), 8(3). 10(6), 12(43) Antjtype chi (Linnaeus, 1758) — 5(1) Ammoconia senex (Geyer, 1828) —5(3), 10(2) Trigonophora flammea (Esper, 1785) — 5(4), 8(2), 10(7), 12(51). Rendkívül feltűnő, a Földközi-tenger nyugati medencéjében elterjedt faj, az őszi isztriai aszpektus egyik leggyakoribb bagolylepkéje. Polymixis serpentina (Treitschke, 1825 ) —8(1), 10(4) Polymixis gemmea (Treitschke, 1825) — 2(2) (Maraschia grisescens (Osthelder, 1933) — Horvátországtól K-Iránig elterjedt faj. A KopetDaghból ssp. caspica (Kuznetsov, 1959) nevű alfaja ismert. Útjaink során nem került elő, de a közeli Velebit hegységben (Karlobag) dr. Ábrahám Levente több példányát is gyűjtötte, amely egyben elterjedésének legészakibb előfordulási pontja (coll. Gyulai R, Miskolc). Európában csak 1937 óta ismert rendkívül ritka állat, Hacker l-l példányát közli Kastoriából, Krétáról, és az Ochridi-tó mellől (1989).) Mniotype adusta (Esper, 1790) — 1(6) Mniotype leuconota (Herrich-Schaffer, 1850) — 5(1) Apamea rubrirena (Treitschke, 1825) — 2(1) Apamea platinea (Treitschke, 1825) — 2(1) Gortyna puengeleri (Turati, 1909) — 5(6). Viszonylag későn, szicíliai példány alapján leírt, szűk elterjedésű (Adriai-tenger medencéje), nagy termetű lepke, amelynek adatairól Bartol et al., (1965), valamint Wolfsberger (1963; 1970) részletesebben is értekezett. Hadena caesia (Denis et Schiffermüller, 1775) — 1(21) Papestra biren (Goeze, 1781) — 1(3), 2(9) Leucania putrescens (Hübner, 1842) — 7(11) Mythimna scirpi (Duponchel, 1836) — 7(62), 13(1). A rajzolatában csak rendkívül ritkán variáló fajnak egy új, a szakirodalomból ismeretlen koromfekete eltérése is előkerült. Analetia riparia (Rambur, 1827) —4(2), 7(5)