S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 59. (Budapest, 1998)

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Retezár Imre a Magyar Rovartani Társaságban betöltött szerepét sem. Csaknem ötven éve tagja a társaságnak, a Választmányba pedig 27 éve került be. 25 éven át látta el a pénztárosi teendőket. Az elmondottak alapján úgy érezzük, hogy Retezár Imre, a Magyar Rovartani Társaság egyik legmegbecsültebb tagja messzemenően kiérdemelte a Frivaldszky Imre Emlékplakett ezüst fokozatát. VÉGH LÁSZLÓ ÁGOST Középiskolás korában kedvelte meg a rovarokat, de az akkor gyűjtött mintegy harminc szivardoboznyi légy gyűjtemény ét iskolájára hagyta. Csak 40 éves korában került ismét kapcsolatba a rovarászattal (a közben eltelt években szakmai és művészi ambícióit igyekezett kielégíteni, illetve egzisztenciáját megteremteni, mint okleveles vegyészmérnök és klarinétművész), amikor is biológusi pályára készülő lányának rovargyűjteményt kellett összeállítania. Megdöbbenéssel és felháborodással tapasztalta, hogy az egész országban nincs egy olyan múzeumi kiállítás sem, ahol rovargyűjteményt lehetne látni, s miután a Tennészettudományi Múzeum Állattárából is kitessékelték, elhatározta, hogy egy olyan rovargyújteményt hoz létre, melyet bárki megtekinthet. Rá három-négy évre már első kis kiállítását rendezte meg Jobbágyiban, akkori lakó- és munkahelyén. Végh László ma is azzal a céllal gyűjti a rovarokat, hogy azokat kiállításokon - elsősorban a fiatalság számára - bemutathassa, életmódjukat, a természetben betöltött szerepüket, jelentőségüket megismertesse, s ezáltal is felhívja a figyelmet a természet értékeire, megőrzésének szükségességére. Gyűjteményét gyűjtéssel, cserével és nem utolsósorban azzal gyarapítja, hogy mások számára preparál, sohasem anyagi ellenszolgáltatásért, hanem azért, hogy az anyag egy részét megtarthassa. Mintegy 15 000 példányt számláló, tematikusán összeállított, mintaszerűen preparált, valamennyi rovarcsoportot felölelő gyűjteményével (melynek egyeülálló részét képezi sáska- és sáskabőr-gyűjteménye) eddig 14 önálló és 2 másokkal közös kiállítást rendezett. Ez utóbbiak az 1996 és 1997 évi vászolyi kiállítások voltak, melyeket egyébként közel húszezren tekintettek meg. Kiállításain végig személyesen is jelen van (pl. az 1996. évi vászolyi kiállítás 36 napjából, mind a 36 napon), vállalva az otthontól való távollét kényelmetlenségeit, a kiállítás kalauzolásának fáradalmait. A 72. életévében járó Végh László, korát meghazudtoló fiatalos lelkesedéssel és aktivitással lelke a kiállításoknak, óriási vonzerőt gyakorol a látogatókra, akik közül sokan az ő kedvéért jönnek el újra és újra a kiállítást megcsodálni és színes, szakszerű magyarázatait meghallgatni. Ennek illusztrálására álljon itt egy idézet vendégkönyvének ezernél is több beírása közül: „Ha valaki csodát akar látni, hát jöjjön el Vászolyra. A csoda nemcsak a kiállított rovarokban van, hanem abban az emberben - Végh Lászlóban - aki minden vendégét atyai szeretettel - és jó biológus tanárként - fogadja, s olyan hévvel mesél, hogy bármennyire siet is az ember, marad, s végigcsodálja a kiállítást. Példát és mintát láthatunk itt, amiért csak köszönet jár." A rovartan érdekében kifejtett ismeretterjesztő tevékenyégéért Végh László a Frivaldszky Emlékplakett ezüst fokozatát érdemelte ki.