S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 59. (Budapest, 1998)

Már huszonöt éve gyűjtök bogarakat, s volt részem számos ritkaságban. Nem szokásom, hogy minden olyan fajjal, amely hazánk faunájára újnak bizonyul, azonnal rovarász folyóiratok szerkesztőihez fussak. A Szarvason fogott két futóbogárral azonban más volt a helyzet, két okból. Egyrészt, mert nem csak a faj, hanem maga a Carterus genusz is mindeddig ismeretlen volt Magyarországról. Másrészt ez a faj dísze lehetett volna annak az összefoglaló dolgozatnak, melyet a több éves kutatómunka után a Szarvasi Arborétum bogárfaunájáról szándékozom írni (ez az arborétum az általam eddig ismert legjobb hazai gyűjtőhelyek egyike). A fogásra persze büszke voltam, s a honi bogarászoknak is elújságoltam. A Folia entomologica hungarica 1996. évi 57. kötetében egy közlemény jelent meg Békés megye futóbogarairól (Ádám & Rudner 1996). Elképedve vettem észre, hogy a faj listában szerepel az általam fogott faj is, mégpedig "Aristus ignoratus" néven, amely a Carterus angustipennis lutshniki-t fedi. A cikk bevezetője az "Aristus ignoratus"-t külön is kiemeli, mint Magyarország faunájára új fajt. Ádám László az általam gyűjtött két példányt sohasem látta, így a lelőhelycédulák pontos adatait sem ismerhette. A cikkben szereplő összes többi faj lelőhely adatai - a gyűjtési idővel és a gyűjtőmódszerrel együtt - kínos pontossággal közöltettek, kivéve a kérdéses fajt, amelynél mindössze ennyi áll: "Szarvas, Pepi-kert, leg. Merkl O.". Az időpont és a gyűjtési mód a közleményből hiányzik, és mondanom sem kell, a "Pepi-kert" elnevezés nem szerepel az általam készített cédulákon. Hogy Ádám Lászlót mi késztette a reá jellemző, szőrszálhasogatásig menő precizitás feladására, rejtély. Az okok kiderítése nem a rovartan, hanem a pszichológia feladata. Tény azonban, hogy a közlésben ravasz csapda rejtőzik. Ha ugyanis a továbbiakban egyszerűen nem vennék tudomást a közlésről, és én a magam leendő cikkében hangsúlyoznám a faj faunára új voltát, bárki joggal kérdezhetné, hogy miért nem ismerem és idézem a vizsgált területről szóló korábbi irodalmat? Ha viszont a későbbiekben Ádám László közlésére hivatkozom, akaratom ellenére is az ő idézettségét növelem (az idézettség dicsőítése tőlem ugyan távol áll, ám mások ezt másképp gondolják). Lám, a jelen írás sem kerülheti el a hivatkozást. Magától értetődően beszéltem Rudner Józseffel, az inkriminált cikk társszerzőjével is. O éppúgy meglepődött és felháborodott, mint én. Elmondta, hogy a közös cikkük összeállításakor szó esett a Carterus angustipennis lutshniki-rő\, de természetesen nem egyezett bele, hogy a faj - hozzájárulásom nélkül - bármilyen formában szerepeljen a listában. Mindezt egy levélben is közölte, melyet a Folia ent. hung, szerkesztőinek írt. Dr. Mahunka Sándor főszerkesztő a levelet nekem is megmutatta, ezért annak idevágó sorait idézem: „A fajnak a publikációban történő szerepeltetését a cikk első szerzője sem a példányok gyűjtőjével (Merkl Ottó), sem velem mint társszerzővel nem egyeztette; erről nekem csak a kötet megjelenése után tett említést. Ezúton szeretném közölni Önökkel, hogy a kérdéses faj ilyen közlését etikai vétségnek tartom, és a közlés tudomásom és beleegyezésem nélkül történt." Mást én sem tehetek, mint hogy ezúton is kifejezem tiltakozásomat, a továbbiakban pedig meggondolom, hogy érdemes-e dicsekednem egy-egy érdekes fogással.