S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 59. (Budapest, 1998)

Ménétriés 1859-ben Zethes musculus néven írta le az Usszuri-vidékről és Japánból származó példányok alapján. Hernyója VII-IX-ben táplálkozik, majd báb alakban telel (Forster és Wolhfahrt 1971). Tápnövényként Hacker (1989) és Rákosy, (1996) a Salixol adja meg, míg Varga (in Rakonczay 1990 Pinker szóbeli közlése alapján) szerint a Populus lehullott, fonnyadt leveleit fogyasztja. Univoltin, repülési ideje elnyújtott, júni­us közepétől augusztus elejéig repül (2. ábra). Különleges, diszjunkt, termohigrophyl faj, élőhelyéhez erősen ragaszkodik. Ismert előfordulásai: Magyarország, Románia (Duna-delta, Dobrudzsa, Moldova), Szerbia, Dél-Oroszország, Észak-Urál, Kaukázus, Transzkaukázia, Oroszország távol-keleti te­rületei, valamint Japán és Korea (Hacker, 1989, 1990, Rákosy, 1996, Varga in Rakon­czay, 1990). A Kárpát-medencében az első példányt Diószeghy László (1913) fogta a borosjenői (=Ineu, Románia) Solymosi-kastélyparkban 1913. VII. 3-án, s azt a hazai szakmai kö­zönségnek dr. Schmidt Antal mutatta be a Rovartani Társaság októberi ülésén. Később F. Dániel és W. Forster előbb a Kis-Balatonon (Balatonszentgyörgy, Vörs, 1932), majd a bátorligeti lápban (1934) nagy populációjára bukkant (Dániel and Forster, 1940 Ko­vács, 19536). Mintegy 5 példányt gyűjtöttek az erdélyi Kápolnáson (1936-1938), majd Tihany (Graeser et al, 1940) és Debrecen mellett is előkerült (Varga 1957) 1961 után valamennyi élőhelyéről eltűnt, csupán a Bátorliget szomszédságában felállított ömbölyi fénycsapda gyűjtötte 1976-ban (3. ábra). Viselkedéséről keveset tudunk. A hernyóra Rudolf Pinker bukkant rá a Kis-Balatonon (coll. Naturhistorisches Museum, Wien), de a nevelés eredményei publikálatlanok. 2. ábra. Az Arytrura musculus rajzásiidő diagrammja The flying period of Arytrura musculus in the Karpathian-basin

Next

/
Oldalképek
Tartalom