S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 57. (Budapest, 1996)

Ezerkilencszázkilencvenöt VUE 5-én az Őrségi Tájvédelmi Körzet területén, Kétvölgyön gyűjtöttem. A lámpázóhelyet egy áfonyásban úgy választottam ki, hogy a lepedőt egy erdeifenyö és egy tölgy közé feszítve rávilágítottam a közeli nyírfákra, vörös- és lucfenyőkre. Éjfél körül egy ismeretlen moly repült a 125 W-os higanygőzlámpa fényére, amelyet később Teleiodes (— Adrasteia) saltuum Zeller, 1878 fajnak határoztam meg. További példányát fedeztem fel meghatározatlan anyagomban, „Zempléni hegység, Rostalló 1977. VI. 13. leg. Szabóky Cs." cédulával. A Magyarország Állatvilága (Microlepidoptera, XVI/A kötet) 5/251. oldalán a zárójel felbontandó! Lepkénk elülső szárnya világos grafitszürke, a jellegzetes, fekete „teleiodes" pontok vonalakká módosultak, csupán egy kerek folt van a sejt mögött: ez a mintázat a többi hazai Teleiodes fajnál hiányzik. A lepke repülési ideje az irodalom szerint június; felvetődik a kérdés: vajon a kétvölgyi példány egy esetleges II. nemzedék tagja? Közép-európai hegyvidéki faj; tápnövényei Pinus fajok és a Larix decidua. Ezerkilencszázkilencvenöt őszén Sepsiszentgyörgyön (Románia) jártam a Kovács testvéreknél (Sándor és Zoltán) gyűjteménynézésen. Anyaguk mintaszerűen felállított; a legnagyobb amatőr molygyűjtemény Romániában. Hatalmas Eriocraniidae anyagának segítségével sikerült tisztázni magyar Eriocrania példányaim helyzetét. Ennek eredményeként találtam meg a faunánkra új E. semipurpurella Stephens, 1835 fajt. A lelőhelyek: Bakony hegység, Nagytárkánypuszta, Darvastó, 1984. IV. 7.; Örségi Tájvédelmi Körzet, Kétvölgy, 1994. III. 31.; Sopron, Muck, 1995. IV. 6.; Sopron, Ultra hegyek, 1995. IV. 6. A Magyarország Állatvilága (Microlepidoptera, XVI/A kötet) 2/10. oldalán a zárójel felbontandó! Lepkénk tápnövényei a Betula fajok. Ahol a nyírfák nagyobb állományai léteznek, ott ez a faj valószínűleg mindenütt megtalálható, csupán a zord márciusi és kora áprilisi időjárási viszonyokat kell elviselni gyűjtésük érdekében. Fűaknázó (Elachista) molyaim revízióját, Pasztorális Gábor közbenjárásával, J. Liska végezte el 1992-ben. Két, a „fehér elachisták" közé tartozó faj a magyar faunára újnak bizonyult: Mendesia huemeri To, 1990: Piliscsaba, Vörös-hegy, 1981. VI. 3. és 1981. VI. 22., leg. Szabóky Cs.; Dibrachia kalki Parenti, 1978: Örkény, ősborókás, 1993. V. 1., leg. Szabóky Cs. A Cynaeda gigantea régóta ismert faj hazánkból, de tápnövénye nem. Ezerkilencszázkilencvennégyjúliusában az Örkényi homokpusztán felfigyeltem arra, hogy az Onosma arenaria-n „rákos daganatok" vannak, melyeket közelebbről megvizsgálva aestiváló kamráknak találtam. A homoki vértő (Boraginaceae) szőrös leveleiből összeépített, kissé megnyúlt, gömbölyű kamrák nagysága a babszemtől a kis dió nagyságig terjedt. Bennük csontsárga, ráncos lárvát találtam, melyekből augusztus végén bábok lettek, és szeptember 10-én C. gigantea imágók keltek ki. Ezerkilencszázkilencvenöt januárjának első felében Szegeden jártam Kovács Sándornál. A Körös-Maros Tájvédelmi Körzet területén gyűjtött mintegy két tárlónyi molylepkét kaptam tőle meghatározásra. A tekintélyes anyag feldolgozása során bukkantam rá a Haritala balteata Fabricius, 1798 fajra (újabban Pleurptya génusznévvel illetik; régebbi, de ismertebb szinonimja: Sylepta aurantiacalis). Az irodalom Budapestről említi, de a bizonyító példány nem ismert. Az első hiteles hazai példány „Pitvaros, Blaskovics P. 1993. VI. 21. Hungary Kovács S. T." cédulával ellátott. IRODALOM Bleszynski, S. (1965): Crambidae. — In: Microlepidoptera Palaearctica I. Wien. Razowski, J. (1970): Cochylidae. — In: Microlepidoptera Palaearctica III. Wien.