S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 56. (Budapest, 1995)

KÖZLEMÉNYEK - CONTRIBUTIONS Rovatvezető - Compiler Peregovits László Ujabb adatok az Aphelochirus aestivalis Fabricius, 1794 (Heteroptera, Naucoridae) magyarországi elterjedéséhez New data to the distribution of Aphelochirus aestivalis Fabricius, 1794 (Heteroptera, Naucoridae) in Hungary Summary - The last Hungarian record of the Saucer Bug was published in 1954. This paper summarizes the recent faunal data of the species collected in Hungarian running waters during the hydrobiological sampling program carried out between 1992 and 1994. Kick and dredge samples were taken in order to describe the aquatic macrofauna. The Saucer Bug was found both in deeper and shallow water bodies having at least 2 m width. Altogether 63 data were recorded at 49 locations of 14 rivers. Corresponding other rheophilic macroinvertebrate taxa occurring often together with the Saucer Bug are also listed in the paper such as the naturally common and water shed specific species. A fenékjáró poloska első hazai példányát Unger Emil gyűjtötte 1916. május 4-én, Budafokon a Dunából, fenékháló segítségével. A faj gyűjtési körülményeit, a környezeti feltételekkel kapcsolatos információkat Czógler (1937) részletesen foglalja össze, emiatt jelen munka elsődleges céljául a legutóbbi időszakban feltárt lelőhelyadatok ismertetését választottuk. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye, valamint a szakirodalom alapján a faj utolsó adata 1954-ből származik. Munkacsoportunk 1992-től olyan hidrobiológiái állapotfelmérő kutatásokban vett részt a Duna, a Kis-Alföld, a Nyugat-dunántúli peremvidék, a Tisza és mellékvízfolyásai, az Aggteleki Nemzeti Park, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park víztereiben, amelyek számos új faunisztikai eredményre vezettek. A rendszeres mintavételi program 1993-ban a fontosabb dunántúli vízfolyásokon folytatódott, így jelenleg az ország vízrendszerének nagy részében sikerült felmérnünk a fenékjáró poloska elterjedését. Dolgozatunkban ismertetjük azokat a ritka, speciális kísérő taxonokat is, amelyek az illető vízfolyások társulás struktúráját jellemzik és faunisztikai valamint szünbiológiai szempontból egyaránt érdeklődésre tarthatnak számot.