S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 55. (Budapest, 1994)

Az ERTI fénycsapda hálózatának egyik csapdája Várgesztesen működött (s még működik napjainkban is). Kovács Lajos (1966) ebből a csapdából került elő a tudományra új Brachyonica (syriaca) decipulae. Ez sem ösztönözte a rendszeres, személyesen végzett éjszakai gyűjtéseket. A gyűjtésekhez szükséges hálózati áramforrás hiánya és a mostoha közlekedési viszonyok egyaránt gátolták az intenzív feltárást. Tudomásom szerint a Vértes lepkéi közül csak az aknázómolyokról született cikk (Szőcs 1981). A területet újabban Szeőke Kálmán (Székesfehérvár) és Herczig Béla (Tata) kutatta. Eredményeiket eddig nem publikálták. Szeőke Kálmán a Bucka-hegyen (Csákberény) többek között megtalálta a Phyllometra culminaria-t. Élőhelyét 1977-ben nekem is megmutatta, s egyben felhívta a figyelmemet a helyi különlegességekre. Itt fogtam meg a Cucullia mixta lorica-t 1986.V.25-én. Nem repült be a lepedőre, hanem a fénykörön belül a fűben ült meg. 1977 óta rendszeres gyűjtéseket végzek a Vértes különböző pontjain, a kornak megfelelő színvonalú felszerelései, mozgatható ármaforrással (Honda generátor). Különösen sokat gyűjtöttem "kedvenc" biotópomban, a dolomit kopárokon. Kora tavasztól, késő őszig rendszeresen gyűjtöttem e vidéken, s ha lehetőségem nyílt rá, akkor egész éjjel lámpáztam. Legmeglepőbb gyűjtések egyike a Hajdú-vágásban 1979.V. 18-án volt, a fényre 21

30-kor egy Leucodonta bicoloria repült (nyír közel-távol nincs!). 1988.V.26-án a Bucka-hegy platóján járva, a törpesás (Carex humilis) közötti zuzmószőnyegen megpillantottam a potrohát holyvaszerűen vonszoló és egy futóbogarat is megszégyenítő gyorsasággal mozgó Macrochila rostrella nőstényt. A hosszan elnyújtott, kard formájú csökevényes szárnya, a megmaradt elülső szegélyével egyedülálló a molyok között! Ismerve különleges rejtőködő formáját, színét nem csodálkozhatunk azon, hogy az évszázadok alatt is csupán 3 példányát (MTM) sikerült begyűjteni. A murvás oldalakon az ezüstaszott (Paronychia cephalotes) messziről világlik. Közötte számos gubóvirág (Globularia punctata) tartja dacosan kék fejét, otthont adva az Eteobalea albiapicella hernyóinak. A lepkét (ismert lelőhelyei: Budapest környéke, Nyírbátor) a Hajdú-vágásban és a Bucka-hegyen sikerült gyűjtenem május hónap folyamán. A gubóvirágon további igen jellegzetes moly a koromfekete szárny hófehér elülső szegélyével a Nothris lemniscella, melynek repülési ideje augusztus vége, szeptember, de a Vértesben már július közepén is foghatók példányai. A molyhostölgyesekben nagy számban él az Euzopherodes charlottae (1984.Vili.30. Bucka-hegy) és a Depressarioides preisseckeri, de előkerült az Agonopterix oinochroa (1988.VIII.30. Bucka-hegy), mely csak az utóbbi évtizedben vált ismertté a magyar faunából (Szabóky 1980). Igen ritka faj a Dystebenna stephensi, mely 1993.VI.30án került elő a Bucka-hegyről (leg. Pastoralis). Eddig csupán Nadapon gyűjtött tölgy állat. Az igen ritkának tartott Pammene inquilina tükrös gubacsmoly 1980. IV. 17-én repült fényre a Hajdú-vágásban. A kora tavaszi gyűjtések hiánya lehet az oka annak, hogy olyan kevés példányt ismerünk hazánkból. Ujabban a különböző szexferomon csapdák tömegesen fogják (Kamaraerdő). Az itteni karsztbokorerdők aljnövényzetében tipikus a fák körül gallérszerűen elterülő Cotinus coggygria. 1983.V.28-án a Zöld-völgyben a cserszömörcék virágjain figyeltem meg kora délelőtt több tucat Adela croesella táplálkozó példányát (egyébként tápnövényük a fagyai).