S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 55. (Budapest, 1994)

mások a magukkal vitt friss lótrágyán a sötétedés beálltával az óriás galacsinhajtó tucatjait figyelte meg. Közben tudomásunkra jutott, hogy már gyűjtésünket megelőzően is találták 1993-ban a bogarat (Szél Győző, Tatárszentgyörgy,június 23-a). Gaskó Béla is tudott friss adatokkal szolgálni Csongrád megyéből: Jóllehet a megelőző években egyetlen bogarat sem talált, 1993-ban 22 és 24 óra között májustól augusztusig tehéntrágyán (mindig csak egészen friss állapotún) Palotaszállás, Pusztamérges, Zsana lelőhelyekről összesen 70 példányról számol be (Gaskó 1994). Miért nem került elő a bogár több évtizeden keresztül? Esetleg szerepe volt annak, hogy nem sötétedés után, s nem teljesen friss trágyán keresték. A régi adatok tanúsága szerint igen magas egyedszám esetében nappal is rajzik. A 1993-as adatok is bizonyítják, hogy nem csak egyféle trágyán (de mindig csak friss állapotún!) található. Más oka is volt a sikertelen keresésnek? Ilyen okként felmerülhet a populáció átmeneti - a 70-es és 80-as években kifejezetten hosszú ideig tartó erős megritkulása. Mitől ritkulhat meg a populáció? Gaskó Kálmán szerint (szóbeli közlés) a galacsin "elásásakor" a bogár az általa megfelelőnek ítélt helyen a galacsint egy időre elhagyva egy ferde irányú, de nem mély alagutat váj, s ebbe mintegy beengedi a galacsint. Mivel az így a felszínhez igen közel van, ezért egyetlen kemény tél is óriási károkat okozhat, s esetleg évekig tarthat az ismételt felszaporodás akár a megmaradt, akár délről felhúzódó egyedek révén. Mindezek ellenére egyenlőre rejtély marad, oly sok bogarász miért nem találta az állatot 1971-től. A trágya mennyiségében nem valószínű, hogy nagy lett volna a különbség, de például az utóbbi néhány év szárazabb időjárásának szerepe már nem zárható ki. Az is valószínűnek látszik, hogy tekintetbe kell venni a téli időjárást: a védő hótakaró vastagságát, a legnagyobb, leghosszabban tartó fagyokat - vagy ellenkezőleg, a nagyon enyhe teleket, mint amilyenek a legutóbbi néhány évben is voltak. Feltételezhető, hogy nagyobb szerepe lehet ezen időjárási tényezőknek a populáció nagyságának alakulásában, mint a természetvédelmi törvénynek. Igaz, ez nem olyan szigorú, mint a fáraók idejében volt, akkor ugyanis halál járt egy galacsinhajtó elpusztításáért. Jelenleg a kiszabható bírság "mindössze" kettőezer forint példányonként. IRODALOM Kuthy, D. (1896 [1897]): Coleoptera. - In: A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungáriáé). A. K. M. Természettudományi Társulat, Budapest, 213 pp. Endrődi, S. (1956): Lemezescsápú bogarak - Lamellicornia. - In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé) IX. 4. Akadémiai Kiadó, Budapest 187 pp. Móczár, L. (1987): Rovarbölcsők. Gondolat Kiadó, Budapest, 187 pp. Móczár, L. (1979): Bogarak. - In: Tóth, K. (ed.): Nemzeti Park a Kiskunságban. Natura, Budapest, pp. 225-251. Gaskó, B. (1994): Csongrád megye természetes és természetközeli élőhelyeinek védelméről. In: Móra Ferenc Múzeum Evkönyve, Szeged (megjelenés alatt). Mészáros, Z., Podlussány, A. és Retezár, I. (1976): Coleopterák rajzásának vizsgálata fénycsapdák segítségével. Folia ent. hung. 29: 49-58. Szalkay, J. (1971): Rovarok között. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 260 pp. Dr. MEDVEGY Mihály, Budapest Dr. MUSKOVICS József, Budapest