S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 54. (Budapest, 1993)

Debreceni- és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem növényvédelmi szakmérnöki tagozatán is. Neki köszönhető a Kertészeti Egyetemen a posztgraduális növényvédelmi szakmérnökképzés beindítása. Számos hazai és külföldi aspiráns, egyetemi doktor, szakmérnök és kertészmérnök mondhat köszönetet segítő szakmai támogatásáért. Kutatási eredményeiről közel 200 dolgozatban számolt be, 12 szakkönyvnek, 2 egyetemi tankönyvnek, 5 jegyzetnek szerzője vagy társszerzője. A „Növényvédelmi állattan" és a „Kertészeti növényvédelem" című könyvei a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága nívódíját kapták. Eredményes szakmai munkásságáért számos rangos kitüntetésben részesült. 1975-ben az MTA emlékplakettjét, 1976-ban a Frivaldszky Emlékplakett ezüst fokozatát, 1979-ben a TIT Jubileumi emlékérmét, 1980-ban a KEE Jubileumi emlékérmét, 1981-ben a MAE Aranykoszorús jelvényét, majd a Munkaérdemrend arany fokozatát nyerte el. A Magyar Rovartani Társaságnak 1949 óta tagja, 1973-1976 között elnöke volt, Választmányának, illetve Tisztikarának szinte folyamatosan tagja. Kilenc évig volt titkára, később elnöke az FM-MTA Növényvédelmi Bizottságának. Tagja a MBT Állattani Szakosztályának, a Magyar Parazitológiai Társaságnak, alapító tagja a Magyar Madártani Egyesületnek. Hosszabb időn át elnöke volt a Magyar Agrártudományi Egyesület Növényvédelmi Társaság Kertészeti Szakosztályának. Több szakmai lap szerkesztőbizottsági tagjaként is olvashattuk nevét. Tanítványai és volt munkatársai ma is a legnagyobb tisztelettel veszik körül emberségéért és szakmai tudásáért. A MRT Frivaldszky Emlékplakett Bizottsága úgy határozott, hogy dr. Bognár Sándor hozzájárulását a magyar rovartan fejlődéséhez az arany fokozat adományozásával ismeri el. DR. KOZÁR FERENC MÉLTATÁSA Dr. Kozár Ferenc Budapesten született 1943-ban. Egyetemi tanulmányait Gödöllőn és a Leningrád-Puskinban végezte növényvédelemre szakosodva. Egyetemi doktori címet a Kertészeti Egyetemen szerzett 1976-ban, mezőgazdasági kandidátusi fokozatát a Szovjetunióban kapta 1975-ben. A mezőgazdasági tudományok doktora 1991-ben lett. Kezdetben növényvédelmi felügyelőként, majd a Veszprém Megyei Növényvédő Állomás laboratóriumvezetőjeként dolgozott. 1973-ban került az akkori Növényvédelmi Kutató Intézet Állattani Osztályára, a frissen elkészült Júlianna-majori részleghez. 1978 és 1990 között az osztály vezetője volt. Jelentős része volt abban, hogy napjainkra az Állattani Osztály az intézet legjelentősebb kutatási részlege, területileg, valamint a külföldi kutató-helyekkel való kommunikációs kapcsolatok lehetőségét tekintve egyaránt. Fő kutatási területe a pajzstetvek taxonómiája, biogeográfiája és gazdasági jelentősége. A palearktikum nagy részére kiterjedő felmérést végzett a gyümölcsö-sökben élő fajok diverzitásáról és abundanciájukról. A Jermy Tibor akadémikus részéről kezdeményezett agroökoszisztéma kutatások egyik részvevőjeként, populációdinamikai és integrált növényvédelmi szemléletét pallérozta. A rovarok populációdinamikája iránti érdeklődését a témában tartott egyetemi előadások, valamint egy, szerzőtársakkal írt és frissen megjelent ilyen témájú könyve is tanúsítja. Mindig érdeklődéssel fordult az új, kísérletes rovartani területek megjelenése irányába és igyekezett azokat a saját csoportján végzett munkával is hasznosítani. Az elmúlt évtizedben, amióta Jermy Tibor szekvenciális evolúciós elmélete egyre szélesebb körökben elfogadot-