S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 54. (Budapest, 1993)

A T. hispidus Magyarországról eddig nem került elo (faunaterületünkön talán előfordul), korábbi adatai mind téves határozáson alapulnak és a T. niger fajra vonatkoznak. A T. hispidus rokonságába tartozó fajok egymáshoz rendkívül hasonlók, elválasztásuk igen nehéz, taxonómiai helyzetük, elterjedésük még nincsen megnyugtatóan tisztázva. Feltételezhető, hogy a fajcsoport néhány további képviselője - pl. aTJitoralis Pittino, 1990 (Dél-Európa) és a T. sordidatus Balthasar, 1936 (Dél-Európa, Kis-Azsia) - is előfordul a Kárpát-medencében. Ochodaeus thalycroides Reitter, 1893 - Az O. chrysomeloides fajhoz hasonló, de azzal nincsen közelebbi rokonságban. Sokkal közelebb áll az 0. integriceps Semenow, 1891 fajhoz, amely a Kaukázus vidékén fordul elő. Ez utóbbitól biztosan csak hímjei különböztethetők meg: az O. integriceps elülső combjának elülső szélén (középen) jól fejlett lemezszerű fog van, ez az O. thalycroides esetében hiányzik. 1 (2) A fejpajzson elöl nincsen bemetszés. 4-6 mm. (Délkelet-Európa) Ochodaeus thalycroides Reitter, 1893 2(1) A fejpajzson elöl apró bemetszés van (ez egyes példányokon néha rosszul látható). 3-6 mm. (Európa) Ochodaeus chrysomeloides (Schrank, 1781) Az O. thalycroides elterjedésének súlypontja a Balkán-félszigetre esik: előfordul Görögországban, Macedóniában, Szerbiában (Obecse stb.), Törökország európai részén, Magyarországon (Budapest, Bodajk, Gyenesdiás, Lakitelek) és Csehországban (Prága). Mindenütt ritka, élőhelyéről, életmódjáról nincsen adatunk, legtöbb példányát fénycsapdával gyűjtötték. Aphodius (Ammoecius) pannonicus Petrovitz, 1961 - Magyarországról írták le. Az eredeti leírást és a típust tanulmányozva egyértelműen kiderült, hogy ez a faj azonos a korábban leírt A. (Loraspis) fráter Mulsant et Rey, 1870 fajjal. Az Aphodius pannonicus név tehát az Aphodius fráter junior objektív szinonimája. Aphodius convexus Erichson, 1848 - Endrődi (1956), hasonlóan más szerzőkhöz, az A. ater (De Geer, 1774) faj változatai között sorolja fel. Leírása tehát szerepel a Fauna Hungáriáé lapjain, bár faunaterületünkről korábban nem volt ismert. Európa hegyvidékein fordul elő. Magyarországon a Kőszegi-hegységben gyűjtötték (Bozsok: írott-kő). A magasabb hegyvidéki régió nedves-üde erdeiben él. Többnyire vadtrágyában akadhatunk rá. Aphodius (Nialus) venyigéi Endrődi, 1969 - Magyarországról, Berettyóújfaluból írták le. Azonos a korábban leírt és jól ismert A. variáns Duftschmid, 1805 fajjal, attól csak abban különbözik, hogy a szárnyfedők finoman és sűrűn recézettek. Az utóbbi időben a Kárpát-medencéből számos Psammodius fajt mutattak ki (P. danubialis, P. nocturnus, P. pierottü) és egy közelrokon nem fajai is előkerültek {Leiopsammodius haruspex, L. bello'i). Az alábbi kulcsokban nem szerepel a Brindalusporcicollis (Illiger, 1803) faj (sem a Brindalus Landin, 1960 nem), mivel csupán két „Hungária" lelőhelyű példányát ismerjük, előfordulása faunaterületünkön nagyon valószínűtlen. A nemek határozókulcsa 1 (2) Azelőháton csak harántos, durva pontsorok vannak, harántbarázdáknak csupán nyomai láthatók Leiopsammodius Rakovic, 1981 2(1) Az előháton öt, többé-kevésbé jól fejlett harántbarázda van Psammodius Fallén, 1807