S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 54. (Budapest, 1993)

mocsarakban gyakori búvárpók (Argyroneta aquaticá) a Balatonból hiányzik. (Egy későbbi közleményében viszont már jelzi a faj ritka „nagy balatoni" előfordulását is (Kolosváry 1933). Kolosváry Gáborhoz hasonlóan a 30-as években végzett gyűjtéseket a Balaton környékén Balogh János is. A tó északi partvidékén és a Zala torkolatvidékén gyűjtött. A területről 138 faj előfordulását a lelőhelyek megnevezésével együtt jelzi. Külön nem foglalkozik a nádas faunájával, de a fajlista alapján látható, hogy a nádasokban is jelentős mennyiségű anyagot gyűjtött (Balogh 1933). Az elmúlt évtizedekben a hazai pókfauna kutatásával - számos egyéb állatcsoport intenzív kutatása mellett - gyakorlatilag csak Loksa Imre foglalkozott. A hazai fauna egy részét feldolgozó műveiben (Loksa 1969, 1972), valamint a Móczár szerkesztette Allathatározóban szereplő fajok élőhelyi jellemzésénél mintegy negyven faj esetében utal a nádasokban és egyéb, elsősorban állóvizek partjának növényzetében való előfordulására. Néhány tipikusan nádhoz kötődő, ritka faj előfordulására - amelyeket Loksa is, vagy kizárólagosan csak ő jelez - még visszatérek. Loksa későbbi munkái közül a felső- tiszavidéki tőzegmohás lápok kutatását kell feltétlenül megemlíteni. A Nyírestó, valamint a Bábtava talajfaunájának vizsgálatakor mindkét élőhelyen felmérésre került egy-egy, a lápok szegélyzónáját képező nádas is {Scirpo-Phragmitetum urticetosum kioviensis). A két nádas talajfaunájából 37 fajt mutatott ki. A szerző utal tanulmányában a nád talajfaunájának a nyílt és zárt társulások közötti átmeneti jellegére. A vizsgálat során kimutatott összesen 89 fajból 1 tudományra, 5 hazai faunára új faj került elő. Az utóbbiakból három a nádasokban is jelen volt. (Hygrolycosa rubrofasciata Ohlert, Anacotyle síativa Sim., Glyphesis servulus Sim.). Loksa Imre az utóbbi években a Balaton mellett is végzett intenzív gyűjtéseket. Ennek eredményeiről váratlan halála miatt már nem számolhatott be. Több ritka, illetve faunára új faj előkerüléséről tett említést e balatoni gyűjtései kapcsán (Trochosa spinipalpis O. P. Cambr., Cyclosa oculata Walck.,) (Loksa szóbeli közlése). A külföldi vizsgálatok A nádasok pókfaunájának európai irodalmából az elmúlt két évtized néhány fontos tanulmányát emelem ki, illetve néhány faj kapcsán utalok a korábbi művekre is. A vizsgálatokról elmondható, hogy elsősorban ezek a kutatások is a talajfauna felmérésére irányultak, tekintettel arra, hogy a talajcsapdázás a szárazon álló vagy csak időszakos borítású nádasokban a legkönnyebben kivitelezhető tömeggyűjtés. Néhány szerző komplex gyűjtési módszerekkel is dolgozott, így például Droste és munkatársai eredményesen alkalmaztak különböző magasságokban elhelyezett sárgatál csapdákat a nádon élő fajok gyűjtésére (Droste és munkatársai, 1980). A víz felszínén is élő fajok gyűjtésére (Pirata spp.) Renner (1986) úszócsapdákat is alkalmazott. Néhány környező országbeli tanulmány érdemel elsőként említést. így Pühringer (1975) a Fertő-tó nádasainak pókfaunáját vizsgálta Ausztria területén. Miller és Obrtel (1975) Csehországban (Dél-Morávia) vizsgálta „száraz" nádasok talajfaunájának pókjait. Toft (1979) nyolc, tipikusan mocsaras élőhelyeken, főleg nádasokban élő - hazánkban is előforduló - pók életciklusát vizsgálta Dániában. Komplex gyűjtéseken alapuló összefogaló művet Droste, Nentwig és Vogel közöl Németországból (Droste és munkatársai 1980). Az európai nádasok domináns nádlakó fajáról a Clubiona phragmitis-rol Mentwig készít tanulmányt (Nentwig 1°82). Ebben elemzi a faj életciklusát és fejlődési stádiumait, a fajpopuláció életkorfüggő vertikális mozgásait, a levéltetvek és a pók populációdinamikai kapcsolatait, valamint a faj évszakos gyakorisági viszonyait a teljes pókközösségen belül. Nentwig (1983) egy későbbi munkájában is foglalkozik a nádasok pókfaunájával. Platen (1984) a voit Nyugat-Berlin területén vizsgálta a városhoz tartozó 15 biotóptípus, köztük a nádasok és magassásosok faunáját. ! lét lelőhelyről összesen 39 faj e lőtördu fását jelzi, s egyben