S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 52. (Budapest, 1992)

Bogárközösségek vizsgálata dolomitgyepekben (Coleoptera) Examinations on beetle-communities in dolomitic grasslands (Coleoptera) A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai 1986-tól 1989-ig vizsgálatokat folytattak a Budai-hegység dolomitgyepjeiben, hogy elemezzék a szukcessziós folyamato­kat, elkülönítsék az egyes szukcessziós fázisokat, valamint, hogy regisztrálják az antropo­gén hatásokra bekövetkező esetleges változásokat. Ebben a dolgozatban a budaörsi Odvas-hegyen végzett vizsgálataink egyes eredményei­ről számolunk be. A kihelyezett talajcsapdák által fogott tömegesebb bogárfajok egyed­számának alakulását vesszük szemügyre az idő függvényében, valamint néhány ritka, fa­unisztikai szempontból érdekes faj előkerüléséről adunk hírt. Mintaterületünkön három dolomit-gyeptársulásban helyeztünk el talajcsapdákat: nyílt és félig zárt gyepben (Sescli-Festucetum pallentis, Chrysopogono-Caricctum humilis), il­letve zárt gyepben (Festuco-Brometum pannoniéi). Társulásonként 36 talaj csapdát mű­ködtettünk, ezeket áprilistól októberig kéthetenként - összesen 14 alkalommal - ürítet­tük. A gyűjtött anyagból 175 faj - 28 család képviselője - került elő; zömmel talaj lakó bogarak, melyek hazánk egész területén, illetve a domb- és a hegyvidék meleg, száraz lej­tőin általánosan elterjedtek. A gyűjtött fajok egyedszámának adatsorait kiértékelve és elemezve 4 jellegzetes rajzási tipust különböztettünk meg. Az első tipust azok a fajok képviselik, amelyek egyedszáma tavasszal a legmagasabb. Ide tartozik az Amara aenea (De Geer, 1774), A. proxima Putzeys, 1866, Atomaria analis Erichson, 1846, Epicometis hirta (Poda, 1761), Cetonia aurata (Linnaeus, 1758), Potosia cuprea (Fabricius, 1775), Aphthona euphorbiae (Schrank, 1781), Baris lepidii Germar, 1824, Brachysomus setiger (Gyllenhal, 1840) es Liparus dirus (Herbst, 1795). A második, illetve a harmadik tipus képviselői azok a fajok, amelyek nyáron, illetve ősszel találhatók a legnagyobb tömegben. A második csoport tag­jai a Harpalus rubripes (Duftschmid, 1812), Sericoderus lateralis (Gyllenhal, 1827), Amphotis marginata (Fabricius, 1781), Monotonia bicolor A Villa et J. B. Villa, 1835, Crypticus quisquilius (Linnaeus, 1761), Pedinus fal lax gracilis Mulsant, 1853 és Calo­micrus circumfusus (Marsham, 1802), a harmadiké a Carabus hungaricus Fabricius, 1792, Licinus cassideus (Fabricius, 1792), Ocypus olens (O. F. Müller, 1764) és O. pici­pennis (Fabricius, 1792). Végül, a negyedik csoport foglalja magában azokat a fajokat, amelyek tavasszal is és Ősszel is rajzanak (ősszel általában kisebb tömegben, mint ta­vasszal). Utóbbi csoport jellegzetes képviselője a Carabus convexus Fabricius, 1775, C. coriaceus Linnaeus, 1758, Zabrus spinipes (Fabricius, 1798), Ocypus fulvipennis (Erich­son, 1840), Lampyris noctiluca (Linnaeus, 1758), Gnaptor spinimanus (Pallas, 1781) és Onthophagus ovatus (Linnaeus, 1767). Csoportonként egy-egy tipikus fajt kiválasztva az egyedszám-változásokat grafikusan is ábrázoltuk (1-4. ábra). Öt faunisztikai szempontból érdekes faj előkerüléséről számolhatunk be, közülük egy -Amara sollicita Pantel, 1888 - a magyar faunára is új. Amara proxima Putzeys, 1866 - Pontusi faj; Európában, leszámítva az északi tájakat, elterjedt, de ritka. Hazánkból elsőként Kuthy (1897) említi Budapestről és Pécsről. Újabb helyről azóta nem került elő, Csiki (1907, 1946) is csak ezt a két adatot ismerteti. Talaj­csapdáink 33 példányát fogták. Amara sollicita Pantel, 1888 (A. rektoriki Kult, 1953) - Délkelet-európai faj; elterje­désének északi határa Szlovákia déli részein húzódik. Előfordulását hazánkból eddig még nem jelezték. Gyűjteményünkben négy példányát találtuk: Budapest, Kamaraerdő, leg. Diener H; Budapest, Nagytétény, 1920. V, leg. Diener H; Budapest, Sas-hegy, 1956. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom