S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 51. (Budapest, 1990)

szonyok következtében még ezek köre is szűkebb a tőserdŐinél. (Simyra albovenosa, Mythimna pudorina, Athetis gluteosa, Perizoma lugdunaria stb. csak egy példányban a Celerio galii) csak l-l példányban bukkant fel az euroszibiriai pusztagyepi Ochropleura plecta, Rhyacia simulans, ugyanígy a Tőserdőn gyakori pontusi homoki Hadena silènes, a holomediterrán pusztagyepi Derthisa glaucina, a homoki Conisania leineri, Scotia crassa, ami az ősgyepek eltűnésével függhet össze, míg a pontomediterrán homoki és sztyep elemek (Euxoa termera, E. segnilis, Sideridis albicolon, E. crypta, de az euroszibiriai sztyep, E. tritici) ugyanígy a pontokaspi-szibériai homoki Mamestra aliéna nagy gyakorisága éppen a vidék kultúrtájjá alakulásának lehet az eredménye. Emellett továbbra is gyakoriak az euroszibiriai psammofil elemek (Athetis furvula, Diastictis artesiaria, Narraga fasciolaria - a bolygatott, másodlagos gyepekben is jó életfeltételeket találhattak). Megritkultak a holomediterrán sztyep (Idaea flaccidaria, I. seriata stb.) , míg jelentősebb számban tenyésznek továbbra is a holomediterrán silvicol és főképp a quercetalis elemek (Spatalia argentina, Drymonia querna, ritkább a Drepena binaria, Boarmia danieli, Exaereta ulmi stb.). Szórványosan előforduló elemei a faunának a pontokaspi sztyep, pusztagyepi Periphanes delphinii, Aporophyla lutulenta, Parexarnis fugax. Nagy ritkaságképpen fordul elő a Dunántúlon gyakoribb kaszpi-szibériai lápréti Hyssia cavernosa gozmányi. Ugyancsak ritka az iráni-turkesztáni elterjedésŰ Cheligalea scopariae, a középázsiai sztyepi Cucullia chamomillae. Ezzel szemben a turano-eremiai pusztai elemek (Narraga tessularia, s különösen a szikespusztai Discestra dianthi) gyakoriak. A Holt-Tisza mellett végzett gyűjtés kiegészítette a belterületre berepülő arundifil és lápi elemek sorát (Archanara dissoluta és Eustrotia olivana, E. bankiana, Orthonama vittata stb.) a mezofil Melitaeaphoebe nagy számban repült, de a vidéken csak itt volt tenyészőhelye. A Tisza ártéri erdeje főképp a láperdei, lápi (Mamestra splendens, Hydraecia micacea, Ipimorpha subtusa) fajok előfordulása szempontjából érdekes. Ritkasága kedvéért említést érdemel az altoherbosa Cucullia fraudatrix, amely itt is inkább a szegélytársulásokban tenyészhet. A Sybilla-elemek közül gyakori a Gluphisia crenata, Eucarta virgo, Idaea nitidata. Szórványosan található a (turkesztáni-mandzsu nemoralis) Parastichtis suspecta. A Tiszakécske és Tőserdö területén megfigyelt fauna összetételét összehasonlítva (l.sz. tábla) meglepő az euroszibiriai komponenseknek a tőserdőinél magasabb aránya. Valójában azonban ezek száma is alacsonyabb (különösen a silvicol elemeké), s nem az euroszibiriai sok, hanem a mediterrán (holo- és pontomediterrán) ,elem kevés. Tiszakécske területén a település épp a magaspartnak azokat a helyeit foglalja el, amely Tőserdőn a ligeterdő zónáinak nyújt életlehetőségeket. A kultúrtájjá válás az ősi faunából így épp a silvicol (euroszibiriai és holomediterrán), valamint a holomediterrán sztyep elemeket szorította háttérbe, miközben bővültek más, a bolygatott terepen jobban alkalmazkodó pontomediterrán és pontokaspi elemek életlehetősége. A tiszakécskei Tisza-part ártéri erdeje az euroszibiriai silvicol és lápi fauna sok elemének biztosítja a fennmaradás feltételeit, de a keményfa-ligeterdőkhöz képest szegényesebb összetételben. Tőserdö silvicol és lápi faunájának észlelhető felszaporodását eredményezte a legutóbbi évtizedek erdőgazdálkodása és az annak során is fokozottan érvényesülő védelem. így várható, hogy az Alföldnek ezen a részén egyedülálló nagylepke fauna is fennmarad, sőt (legalábbis ismereteinkben) tovább bővül. A legutóbbi két évben felújított gyűjtések mintegy 30 fajjal bővítették korábbi listámat. Ezek között a hazai faunára nézve is újnak látszik az Idaea macilentaria előfordulása (1987 . VI. 13. leg. Simonyi Sándor és Szécsényi Lajos, l-l példányban) . A homoki és pusztai fauna jól látszik alkalmazkodni a területgazdálkodás nyújtotta feltételekhez, és újra felszaporodik még a monokultúrás erdők irtásain, és keletkező tisztásain kialakuló másodlagos gyepekben. A hazai, pusztai fauna értékesebb elemeinek (pl. Porphyrinia pannonica) tenyészőhelyet nyújtó ősi állapotú gyepek a térségben már régóta nincsenek. Tőserdö (a jelenleg hatékony védelem ellenére is) veszélyeztetett természeti értékeink közé tartozik. Újra meg újra felbukkan a víz- és energiagazdálkodási tervekben a csongrádi vízlépcső létesítése, amelynek tározója Tőserdö területére is kiterjedne. Ezért további kutatása (különös tekintettel az egyes rendszertani kategóriákban - így Eupitheciákra nézve - még csekély adatmennyiségre) továbbra is szükségesnek látszik.