S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 50. (Budapest, 1989)

ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK L 1989 p. 137.145 Adatok Marosvásárhely (Közép-Erdély) vidéke nagylepkefaunájának ismeretéhez (Lepidoptera: Macrolepidoptera) íru SZÉKELY Levente (£rk«wtt: 1988. december 1-én) Abstract: Data to the knowledge of Macrolepidoptera from Marosvásárhely (CentralTransylvania) and its surroundings (Lepidoptera, Macrolepidoptera). The author lists 426 species of Macrolepidoptera from Central Transylvania, which is a less known part of the Carpathian Basin from the point of view of lepidopterology. Among the collected species there are some interesting Macrolepidoptera, e.g. Pyrgus sidae (Es p. ), Syrichtus cribrellum (Ev. ), Zeryn- thia polyxena (D. and Sch. ), Plebejus sephirus (Friv. ), Proserplnus proser- pina (Pall. ), Dyscia conspersarla (P. ), Cletis maculosa mannerheimi (Pup.), Rhyparia purpurata (L.) and Conlstra fragariae (Viw.). Erdély lepkefaunájának kutatása mintegy kétszáz éves múltra tekint vissza. A mult században inkább külföldi kutatók látogattak Erdélybe, ám emellett a hazai lepkészek is munkához láttak: Frazenau József Hunyad megyében. Kardos Károly Máramarosban, mig Herman Ottó Erdély más részein végzett gyűjtéseket. A századforduló tájékán és az azt követő évtizedekben az erdélyi lepkeszélet erősen fellendült: Daniel Czekelius Nagyszeben ös környékének lepkefaunáját vizsgálta, mig Diószeghy László Háromszéket és a Retyezátot, Adriano Ostrogovich Kolozs megyét járta be és végzett elismerésre méltó munkát. A lelkes kutató tevékenység a második világháború után is folytatódott, ennek eredményeképpen számos ujabb, addig kevéssé ismert terület lepkefaunájáról kaptunk átfogóbb képet (Bálint, 1980, 1981, 1983; Ciochia és Barbu, 1980; Haltrich, 1982; Izsák, 1980; König, 1975, 1977; Kovács és Kovács, 1976, 1982; Popescu-Gorj, 1964, 1970; Rákosy, 1980, 1986; Rákosy és Weber, 1986; Rusti, 1982; Székely, 1985). Maradtak azonban olyan területek is, amelyek elkerülték a gyűjtők figyelmét, ilyen például az Erdélyi Mezőség (Cimpia Transilvanei) keleti része. Ezzel a területrésszel behatóbban csak Rothschild (1912* foglalkozott, aki munkájában 710, legnagyobbrészt Kolozs megyében gyűjtött - tehát a Mezőség nyugati részében megtalált - fajt sorolt fel. Moldoveanu, Haltrich és Dely (1980) 118 nappalilepkefajt emlit Maros megye északkeleti területeiről, közöttük számos olyan ritkaságot is, melyeket Rothschild nem gyűjtött. A Mezőség lepkefaunája igen változatos, tükrözi a földrajzi fekvésből adódó, eltérő környezeti és állatföldrajzi hatásokat. Az 500 méter tengerszint feletti magasságot meg nem haladó dombok déli lejtóin és fennsíkjain balkáni és dél-orosz sztyeppvidéki fajokkal találkozhatunk, amelyek a Kárpátmedencében igen ritkák vagy kizárólag itt fordulnak elő (

Syrich tus cribrellum Eversmann, Pyrgus sidae Esper, Plebejus sephirus Frivaldszky, Phi lote s bavius hungaricus Diószeghy, Evergestis ostrogovlchi Caradja stb.); mig a hűvösebb északi és keleti oldalakon, illetve a dombok között elterülő nedves folyó- és patakvölgyekben a környező hegységekből lehúzódott állatok is megfelelő életteret találhatnak.