S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 50. (Budapest, 1989)

ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK L 1989 p. 137.145 Adatok Marosvásárhely (Közép-Erdély) vidéke nagylepke­faunájának ismeretéhez (Lepidoptera: Macrolepidoptera) íru SZÉKELY Levente (£rk«wtt: 1988. december 1-én) Abstract: Data to the knowledge of Macrolepidoptera from Marosvásárhely (CentralTransylvania) and its surroundings (Lepidoptera, Macrolepidoptera). ­The author lists 426 species of Macrolepidoptera from Central Transylvania, which is a less known part of the Carpathian Basin from the point of view of lepidopterology. Among the collected species there are some interesting Mac­rolepidoptera, e.g. Pyrgus sidae (Es p. ), Syrichtus cribrellum (Ev. ), Zeryn- thia polyxena (D. and Sch. ), Plebejus sephirus (Friv. ), Proserplnus proser- pina (Pall. ), Dyscia conspersarla (P. ), Cletis maculosa mannerheimi (Pup.), Rhyparia purpurata (L.) and Conlstra fragariae (Viw.). Erdély lepkefaunájának kutatása mintegy kétszáz éves múltra tekint vissza. A mult században inkább külföldi kutatók látogattak Erdélybe, ám emellett a hazai lepkészek is munkához láttak: Frazenau József Hunyad megyében. Kardos Károly Máramarosban, mig Herman Ottó Erdély más részein végzett gyűjtéseket. A századforduló tájékán és az azt kö­vető évtizedekben az erdélyi lepkeszélet erősen fellendült: Daniel Czekelius Nagyszeben ös környékének lepkefaunáját vizsgálta, mig Diószeghy László Háromszéket és a Retyezátot, Adriano Ostrogovich Kolozs megyét járta be és végzett elismerésre méltó munkát. A lelkes kutató tevékenység a második világháború után is folytatódott, ennek eredményeképpen szá­mos ujabb, addig kevéssé ismert terület lepkefaunájáról kaptunk átfogóbb képet (Bálint, 1980, 1981, 1983; Ciochia és Barbu, 1980; Haltrich, 1982; Izsák, 1980; König, 1975, 1977; Kovács és Kovács, 1976, 1982; Popescu-Gorj, 1964, 1970; Rákosy, 1980, 1986; Rákosy és Weber, 1986; Rusti, 1982; Székely, 1985). Maradtak azonban olyan területek is, amelyek elkerülték a gyűjtők figyelmét, ilyen például az Erdélyi Mezőség (Cimpia Transilvanei) keleti része. Ezzel a területrésszel be­hatóbban csak Rothschild (1912* foglalkozott, aki munkájában 710, legnagyobbrészt Kolozs megyében gyűjtött - tehát a Mezőség nyugati részében megtalált - fajt sorolt fel. Moldovea­nu, Haltrich és Dely (1980) 118 nappalilepkefajt emlit Maros megye északkeleti területeiről, közöttük számos olyan ritkaságot is, melyeket Rothschild nem gyűjtött. A Mezőség lepkefaunája igen változatos, tükrözi a földrajzi fekvésből adódó, eltérő környezeti és állatföldrajzi hatásokat. Az 500 méter tengerszint feletti magasságot meg nem haladó dombok déli lejtóin és fennsíkjain balkáni és dél-orosz sztyeppvidéki fajokkal talál­kozhatunk, amelyek a Kárpátmedencében igen ritkák vagy kizárólag itt fordulnak elő ( Syrich­ tus cribrellum Eversmann, Pyrgus sidae Esper, Plebejus sephirus Frivaldszky, Phi lote s bavius hungaricus Diószeghy, Evergestis ostrogovlchi Caradja stb.); mig a hűvösebb észa­ki és keleti oldalakon, illetve a dombok között elterülő nedves folyó- és patakvölgyekben a környező hegységekből lehúzódott állatok is megfelelő életteret találhatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom