S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 47/1-2. (Budapest, 1986)
1 (2) Általában két légrési tüske van minden csoportban. A szegélyserték sávot alkotnak, vékonyak és hosszabbak a légrési tüskéknél. A csáp harmadik ize a leghosszabb, az utolsó izen egy hosszú végsert e van. A szuróserte hurok alig haladja meg a szipóka hosszát. A légrésbarázdában levő 5-6-sejtü mirigyek 1-2 sort alkotnak. Az élő nőstény teste 8-9 mm hosszú és 3 mm széles. A Phragmites communis, Calamagrostis epigeios, Agropyron repens, Agrostis vulgaris leveleiről közölték. Évente egy nemzedéke fejlődik ki, tojás alakban telel. Az imágók júliusra jelennek meg. Ismert Csehszlovákiában, Cypruson, Franciaországban, Görögországban is. Ujabban előkerült hazánkban is (Nagykovácsi, Julianna major) (KOZÁR, 1981). További előkerülése mediterrán jellegű erdőszéleken várható - Déli f ü-t e kn ő s p a j z stetű jahadiezi (Balachowsky, 1932) 2 (1) Az elülső barázdákban l-l légrési tüske van, a hátulsókban hiányoznak. A szegélyserték sávot alkotnak. A légrési barázdákban 15-15 4-5-sejtü mirigy van. A soksejtű mirigyek az ivari rés körül helyezkednek el. Csöves mirigyeket a test mindkét oldalán találhatunk, a hason kisebbek és kevesebb van belőlük. A testük 2,1-3,6 mm hosszú és 1,0-1,7 mm széles. Az anális gyűrűn 6 serte van. Dél-Franciaország után váratlanul hazánkban is előkerült. Egyetlen ismert tápnövényét hazánkban figyeltük meg (Dactylis glomerata), a levélhűvely és a levéllemez találkozásánál, többnyire a fonákon, megcsavarodva helyezkedik el. Lelőhelye: Velencefiirdő (kukoricás szélén, legelőn), 1982.VI.15, nőstények (sárgásszinüek), F = 2 (1848) (a szerző és Walter B.-né gyűjtése). További előkerülésére xerofil sztyeppréteken számítunk Francia e bi r p a j z s t et U. . . 1 intermedia (Goux, 1939) 14. nem: Pulvinaria Targioni-Tozzetti, 1868 Pulvinaria ribesias Signorét, 1873 - Budapest (Ördögárok u.), 1978. VI.7, Ribes rubra, nőstény, L 2 , F = 3 (840). A faj nőstény és lárva alakban is telelt, ezt e fajnál Moszkva környékén is megfigyelték. E faj további hazai előkerülése hűvösebb, hegyi területek ribizkéseiben várható elsősorban. A faunafüzetben a zárójel feloldandó. 15. nem: Rhizopulvinaria Borschsenius, 1952 Rhizopulvinaria spinifera Borchsenius, 1952 - S z e gf Up a j s z t e t ü . Velence (Bence hegy) 1979. VII.28, Dianthus pontederae, gyökéren és gyökérnyaki részen (minden további adat is gyökérről van!), nőstény (zöld), F = 3 (1020); ugyanott, 1980.V.24, nőstény, F = 2 (1186); Vértes (Nagybükk), 1980.VI.15, Dianthus pontederae, Dianthus serotinus, Minuartia setacea, Silene nutans, Silène otites, nőstény és T (zöld), F = 1 (1209, 1210, 1211, 1212); Vértes (Nagyszénahegy), 1980. VII.3, Dianthus pontederae, elpusztult nőstény és élő L, F = 3 (1250); Budaörs, 1981.V.23, Dianthus pontederae, Minuartia setacea, Silene otites, nőstény-és T, F = 3 (1489, 1490, 1499); ugyanott, Genista ovata, F = 1 (1498); Nagykovácsi (Nagyszénás), 1981.VI. 12, Dianthus serotinus, nőstény, T, Ll, F = 1 (1519); Sümeg, 1982, V.31, Minuartia setacea, nőstény, T, L^, F = 3 (1794). A faj további előkerülése is xerofil sziklagyepekben várható. A faunafüzetben (124. old.) a zárójel törlendő. 17. nem: Scythia Kiritchenko, 1938 Scythia craniumequinum Kiritchenko, 1938 - Csepelsziget, 1894, Gramineae, (Szépligeti gyűjtése). A régi 136. sz.-nak jelzett Aclerda-nak határozott preparátumot (TTM tulajdona) újra preparálva határoztuk meg (1870). Nagykevély, 1979. DC. 16, Gramineae, levélen, nőstény, him, L^ és T, F = 4 (1103); Piliszszántó, 1979, Di.23, Stipa sp., nőstény és him, F = 3 (1107); Budaörs (Csiki-hegyek), 1980.III.20, Stipa capillata, tojászsákok tojásokkal, F = 3 (1161); Nagykevély, 1980. VI.1, Stipa pulcherima, Lp L 2> F = 1 (1193); Budapest (Sváb-hegy), 1981.IR.8, Stipa sp., tojászsák tojásokkal, F = 4 (1433) (mind Dr.Nagy B. gyűjtése); Nagykevély, 1980,V.29, Stipa sp., elpusztult nőstények, L-, F = 1 (1191); Budaörs, 1981. V.23, Stipa pulcherima, elpusztult nőstények, F = 2 (1496); További előkerülésére is elsősorban száraz sziklagyepekben számithatunk. A faunafüzetben (126. old.) a zárójel törlendő.
