S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 47/1-2. (Budapest, 1986)
Kiegészítés a nemek határozókulcsához 1-től 10-ig a kulcs változatlan. 10a (12) A háton a rostaszerü, korongalaku mirigyek nem alkotnak haránt sorokat. A nőstényt nem borit)a féligáttetsző viaszlemez. 10b (11) 35-70 csápközi serte van, teste ovális, a karomserte csak enyhén megvastagodó, fűféléken él. 12a. nem: Poaspis Koteja, 1978 11 (10b) 10-25 csápközi serte van, teste megnyúlt, a karomserte erősen megvastagodó, Cyperaceae és Juncaceae-féléken él. 6. nem: Luzulaspis Cockerell, 1902 12 (10a) A hátoldal .... (továbbiakban a kulcs a 19.-ig változatlan.) 19a (21) A test szegélyén serték találhatók. 19b (20) A test szegélyén a serték nagyobbrészt fogazottak, kiszélesedők. A nőstény teste zöldesszlnü, legfeljebb 5 mm hosszú, a tojászsák 8-11 mm hosszú. A csáp 8-izü, a légrési tüskék száma általában 3, de 4-6 is lehet. la. nem: Chloropulvinaria , Borchsenius, 1952 20 (19b) A test szegélyén a serték ritkán elágazók, vagy fogazottak. 14. nem: Pulvinaria Targioni-Tizzetti, 1868 21 (19a) Innen a kulcs végig változatlan. la. nem: Chloropulvinaria Borchsenius, 1952 Testük ovális, enyhén szklerotizált, a tojászsák hosszú, fehér. A csápok 5-8 izüek, a lábak és csápok rövidek. A karomserte erősen kiszélesedő véggel. A légrésserték száma általában 3, néha 4-6, a középső sokkal hosszabb a szélsőknél. A szegélyserték fogazott végűek. Háti szegélyén kétcsöves mirigyek vannak. Az anális gyürü 8, ritkán 6, vagy 10 sertével. Mediterrán és trópusi területeken élnek, Közép-Európában üvegházi és szobanövények kártevői. Innen kikerülve a szabadban több esetben életben maradtak és megfigyelték fejlődésüket parkokban, arborétumokban. A világszerte elterjedt nembe 14 faj tartozik, ebből 1 él Közép-Európában, 1982ben került elő hazánkban. A nőstény megnyúlt ovális, kezdetben zöldes, majd krémszínű. 3,1-4,6 mm hosszú és 2,1-3,3 mm széles. A tojászsák hossza 8-11 mm is lehet. A csáp 8-izü (ritkán 7). A karmon fogacska nincs. A légrés barázdákban 50-70 mirigy van, a középső légrési tüske 2-2, 5szer hosszabb a szélsőknél. A kétcsöves mirigyek száma 4-11. Fásszáruakon él, jelentős tea kártevő, de gyakori Camellia, Citrus, Ficus, Euonymus Hedera, Hex, Pittosporium és más növénynemek fajain is. Csehszlovákiában (REHAÖEK, 1960) évente egy nemzedéke fejlődött, Lg alakban telelt, áprilisra fejlődtek ki az Imágók, tojásrakás májusban volt, a levelekre mászó uj lárvák június végén keltek. Világszerte elterjedt, Közép-Európa sok helyéről ismert üvegházakból, szabadföldi elterjedése, fennmaradása nem tisztázott. Hazánkban a Kámoni arborétumban került elő 1982-ben (VINIS, nem publikált adat) - Tea gyapj aspaj zstetü flocclfera (Westwood, 1870) 1. nem: Eriopeltis Signorét, 1872 Eriopeltis stammeri Schmutterer. 1952 - Vattás t e knő sp a j z s t e t ü . Nagykovácsi (Zsiroshegy), 1977.X. 18, Festuca sp., F = 1 (774) (Dr.E.M. Danzig gyűjtése); Börzsöny (Királyrét), 1981.X.5, Poa sp., levélen és száron, nőstény, F = 1 (1691); Perbál, 1982.VIII.15, Festuca sp., levélen, nőstény, tojászsák, F = 1 (1931). További előkerülése sztyepprétekről várható. A faunafüzetben (97.old.) a zárójel törlendő. 6. nem: Luzulaspis Cockerell, 1902 E génusznál jelentős változások következtek be a faunafüzet megírása óta. Hazánkban előkerült 2 tudományra és 3 faunára uj faj (KOTEJA és KOZÁR, 1979; KOZÁR, 1981). Ez idő alatt a nemről készült egy világrevizió (KOTEJA, 1979), amely további változásokat hozott és a nem fajainak egy részét uj génuszba sorolta. Ezért az alábbiakban újra irjuk a faunafüzet ezen részét, igy a 105-108. oldalon Írottak érvényüket veszítették. A változások nyomán a L. jahadiezl Balachowsky, 1932 átkerül a Poaspis Koteja, 1978 nembe (KOTEJA, 1978), ezért az erre vonatkozó információk ott
