S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 46/2. (Budapest, 1985)
A Lamellicornia családsorozat fajainak világanyagon való tanulmányozása. Első ide tartozó munkája 1938-ban az Oryctes-revizió. Ezt követte 1941-ben a Megasoma nem, 1947-ben a Dynastesnem, 1951-ben a Goliathus , 1952-ben az Anthvpna . majd 1955-től elsősorban az afrikai Aphodiinae, igy 1955-ben Ruanda-Urundi, 1960-ban Keletafrika, 1964-ben az egykori Belga-Kongó és 1981-ben Délafrika. Ezeken a nagy és terjedelmes munkáin kivül számos kisebb dolgozat is ide tartozik, melyek mind tele vannak tudományos újdonságokkal. A 60-as években tér vissza régi terveihez és kezdi meg a világ orrszarvú bogarainak revizióját és monografikus feldolgozását. 1966 és 1977 között 20 részletben, mintegy 1600 oldal terjedelemben közli le magyar és nemzetközi folyóiratokban ide vonatkozó dolgozatait. E sorozatával világszerte általános elismerést vivott ki és ez késztette arra, hogy a 20 részletben és 8 folyóiratban szétszórt és emiatt nehézkesen használható munkáját egyetlen határozőkönyvben irja meg. Ennek a megírásához 1977-ben látott hozzá és minden energiáját a mii befejezésére összpontosította. A Magyar Tudományos Akadémia vállalta az igen terjedelmes mii kiadását, amely végülis 1985 elején, a JUNK kiadóval közös kiadásban 800 oldal terjedelemmel látott napvilágot. Dédelgetett nagy müvének megjelenését a szerzője már sajnos nem élhette meg. Tudományos dolgozatainak jegyzéke több, mint 200 tétel. Dolgozatai 22 országban jelentek meg, kezdetben német, majd angol nyelven. A Kárpát-medence faunisztikai-rendszertani feltárására vonatkozó munkáit nagyrészt magyarul irta. A Természettudományi Múzeumban eltöltött csaknem 20 évi szolgálata alatt igen kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat épitett ki csaknem minden szakemberrel szerte a nagyvilágban. Készséggel segített minden hozzáfordulónak szakkérdésekben. Tudományos munkásságának elismeréseként 1957-ben elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa akadémiai tudományos fokozatot. Állandó tagja volt a Középeurópai Nemzetközi Entomofaunisztikai Szimpóziumokat előkészítő bizottságnak (SIEEC), a Hradec Kraloveban (CSSR) tartott VIII. Symposium az "In entomofaunistica excellenti" éremmel tüntette ki. A Magyar Rovartani Társaságnak több, mint 50 éve aktiv tagja. Tiszteleti tagja a Jugoszláv Entomológiai Társaságnak, tagja volt az Osztrák és Bajor Entomológiai Társaságnak. Hatalmas szakgyüjteményeit, igy a Scarabaeidae és Melolonthidae, valamint a Lucanidae és Passalidae anyagát a Természettudományi Múzeum vásárolta meg. A Börzsöny hegység faunáját reprezentáló magyar anyaga a család birtokában maradt. O maga Magyarországon a Kárpát-medence különböző tájain igen sokat gyűjtött. Számottevő az az anyag is, amelyet több afrikai utja során Ghánában és Dél-Afrikában fia, Dr.ENDRŐDY YOUNG A Sebestyén segítségével gyűjtött a Természettudományi Múzeum számára. Emlékét a magyar entomológusok szivükbe zárták, a nemzetközi tudományos világban nevét megőrzik el nem évülő munkái. * * * Hungarian entomology suffered a severe loss by the death of Dr. S. ENDRODI, coleopterist, who died on the 12th of December, 1984. He was a renown specialist, who wrote a number of important monographs. He was bom on the 18th of October, 1903 at Kassa (today Kosice, Slovakia). He studied to be a lawyer (1931) and until 1948 he was employed as such at the Danube Steamshop Company. After this, he worked at an enterprise of School Supplies, then at the Plant Protection Faculty of the University of Agriculture, Gödöllő, and finally, at the Quarantine Service for Plant Protection. He retired in 1966 and thereafter, he devoted entirely his time to beetles at the Zoological Department of the Hungarian Natural History Museum, Budapest. Since his very early age he was attached to nature and as a youth he started collecting insects. As an amateur he successfully developed his collection so much that he began to specialize, and chose the large Coleoptera group of Lamellicornia. In the beginning he was interested in Hungarian beetles only, more especially in beetles found in his close environs, in the 50 years ago yet undisturbed Börzsöny Mountains. In the 1930s, he purchased from Hugó DIENER a large collection of duplicates of the so-called HAUSER Collection, originating from Asia. Following this, he became interested in Palaearctic materials. Dr. Endre DUDICH instigated him to concentrate on the genus Oryctes, which did and started to elaborate this group, basing his researches on the then modern "Rassenkreis" theory of RENSCH. He published his first scientific paper in 1938. It was about that time when he decided to survey the particularly favoured, though scientifically still much neglected group: the rhinoceros beetles. The Second World War, unfortunately, prevented him in carrying out his plan since then there was no opportunity to obtain the much
