S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 45/2. (Budapest, 1984)
kat, amelyeket SZELÉNYI fel sem vett a saját maga összeállította tudományos irodalmi jegyzékbe. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a Hymenopterákkal foglalkozó dolgozatok jelentós része különböző kártevő rovarok parazitáiról (így a Hyphantria, a pajzstetvek, a borsóormányos, a búzán élő kártevők, a pajzsos labodabogár, stb. parazitáiról) szól, akkor még nyilvánvalóbbá lesz, hogy SZELÉNYI Gusztáv munkássága mennyire kötődött a növényvédelemhez. A szűkebb növényvédelmi tárgyú munkákon belül közel azonos arányban foglalkozik az olaj-, a takarmánynövényekkel és a gyümölc sfaká rte vőkkel. Tudományos munkásságának korai szakaszában a mák, repce és takarmánynövények (lucerna, baltacim) kártevőivel foglalkozott. Ezek közül a máktokbarkóról (3) és a lucernabödéről (17), valamint a JABLONOWSKI nevét viselő Tetrastichus élősködőről írottak (17, 36) kiemelkednek alaposságukkal. A lucernabödéről szóló kis monográfia a Növényegészségügyi Évkönyv 1944-ben jórészt elpusztult Buda ostromakor. A megmenekült kevés számú példány könyvészeti ritkaság. Még szerencse, hogy a monográfia morfológiai része helyet kapott a Növényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi laboratóriumában dolgozó Ali Mohamed által megírt Subcoccinella monográfiában. Az olajnövények, illetve az ezeket is magukba foglaló ipari növények kártevőinek összefoglaló tárgyalását több kézikönyv részleteként találjuk meg (13, 28, 29). így szerepelnek a SZELÉNYI közreműködésével is magyarra fordított SCSEGOLEV-féle Mezőgazdasági Rovartanban is, amelyben a magyar specialitások - kiegészítésképen - külön fejezeteket kaptak (43, 44). A fenti részletek ugyancsak szerepelnek a több kiadásban, illetve változatban megjelent növényvédelmi kézikönyvekben, enciklopédiákban is (47, 48). Ezekben a könyvekben egyes kártevőkről ő írta azokat a fejezeteket is, amelyeknek az adott időben nem volt specialistája (zöldség-félék, szőlő kártevői) (46, 50) A gyümölcsfa-félék pajzstetveiről és a gabonafélék kártevőiről már régebben egy-egy igen figyelem re méltó tanulmányt közölt. így pl. a sárga körtepajzstetűről ( Aspidiotus pirl) írt fejlődéstani és epidemiológiai értekezés a ma divatos life-table vizsgálatok előfutárjaként tekinthető (5). Nem kisebb jelentőségű a JERMY Tibor közreműködésével végzett őszibúza állattársulás vizsgálata sem, amely a SZELÉNYI-féle zoocönológiai szemléletmód és rendszer első gyakorlati megvalósítását jelentette (69). A gyümölcsfák kártevőivel való foglalkozásra a gyakorlat felől megnyilvánuló szükség szorította; számos kártevőt vizsgált, főképpen a védekezési lehetőségek javítása céljából, azonban tüzetesebb tanulmányt - a már említett alapos pajzstetű cikken kívül - csupán a bundásbogár (2), az alma moly (53) és a májusi cserebogár rajzásának (51) szentel. Ezek során megnyilvánul - inkább fiatalabb korára jellemző - részletes, analitikus és alapos megfigyelési, adatgyűjtő és feldolgozó mód szere. A gradációk tanulmányozásában különösen fontosnak tartotta a hiteles kártételi esetek, leírások összegyűjtését; erre munkatársait is buzdította. Nyilván előtte lebegett a nagy elődök, HORVÁTH Géza és JABLONOWSKI József által kiadott néhány kártételi jelentés-kötet; ezek folytatásának elmaradását sokszor hiányolta. A negyvenes-ötvenes évek két behurcolt, a hazai növényvédelem történetében jelentős szerepet játszó rovara, a burgonya-bogár és a gyapjas lepke közül az utóbbival mind védekezéstani, mind populáció-ökológiai, elsősorban parazitológiai tekintetben jelentékeny és maradandó kutatásokat végzet (39, 65, 74). Szükségből egyszerű toxikológiai vizsgálati módszert is kialakított (VIKTORIN Anna asszisztensével együtt), amely a háború utáni évek első kontakt inszekticidjeinek gyors, tájékoztató vizsgálatában igen hasznosnak bizonyult (52). Tény, hogy a növényvédelmi rovartan kisebb-nagyobb fejezetei, amelyeket SZELÉNYI Gusztáv nagy igényességgel kimunkált, igen értékes és hasznos, maradandó részletei a hazai és nemzetközi alkalmazott rovartannak. A nagy jelentőségű, minőségi ugrást azonban a növényvédelem és a biocöno^ógia szoros összefüggéseinek felismerése, az agroblocönózisok szerkezeti modeljének megalkotása és logikus rendszerbe foglalása jelentette (57, 60, 61, 66, 71). Ezek az értekezések a zoocönológia területén hazánkban akkor pezsgő viták kereszttüzében születtek. Ezeken az elvi alapokon a kártevő csoportok újabb szemléletű feldolgozásai sorban követték egymást SZELÉNYI tollából. így: a gabonafélék kártevői a Növényvédelem gyakorlati kézikönyvében (72), a búza kártevői a Magyarország kultúrflórájában (76), a kultúrnövényállományok állattársulásai (már mint agrozoocönológia) a Növényvédelmi enciklopédiában (80). S bár az akadémiai doktori értekezése - sajnos - nem jelent meg nyomtatásban, az agrozoocönológia legújabb tömör foglalata (és ez SÁRINGER Gyulának is nagy érdeme) a Kertészeti rovartanban (115) méltó helyet kaphatott. A növényi kártevők tanulmányozása során megalkotott blocönózis rendszerét a növényvédelem területén kívül a természetes biocönózisokra is megkísérelte alkalmazni; mégpedig a SZELÉNYI Gusztávnak oly annyira kedves csévharaszti rezervátum vizsgálatában, amelyben SÁRINGER Gyula és magam Is hozzá társulva adtuk közre, mostmár a Kiskunsági Nemzeti Park természeti feltárásában is hasznosítható tanulmányt (97).
