S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 45/1. (Budapest, 1984)
nőstény példányt Wroclaw (Breslau) mellett, melyet HEINE MANN (1870) Irt le Wockia funebrella néven. Később még PEYERIMHOFF is fogott egy példányt április végén Elzász-ban, kecskefiizről kopogtatva, majd Giacinto GIANELLI is egyet Piemont-ban. Hernyóját elsőként BROWN (1894) gyűjtötte Franciaországban rezgőnyárról júliusban, és ebből a lepkét Is kinevelte. BRUAND eredeti állata később RAGO'NOT (1894) birtokába került, aki azt a BROWN által kinevelt állattal összehasonlítva megállapította, hogy a Patula asperipunctella Brd. és a Wockia funebrella Hein, elnevezések ugyanarra a fajra vonatkoznak. A nevezéktan! szabályok értelmében az állat neve Wockia asperipunctella (Brd.) lett. PROCHASKA és HOFFMANN (1927) Graz melletti előfordulását említik (évszám nélkül), ahol június 14 és július 2 között három példány került elő. KLIMESCH (1961) egy további előfordulását említi Kelet-Ausztriából 1936 május 24-iki időponttal egy füzltgetből. ORSTADIUS (1932) beszámol arról, hogy 1929 és 1931 között Svédország több helyén nagy tömegben gyűjtötte e lepkét május végétől és júliusban. E példányokból REBELnek küldött meghatározás végett, aki válaszában közölte, hogy e lepkék Steiermarkban (1904) és Krainában (1926) is előfordulnak. (Lehetséges, hogy PROCHASKA és KLIMESCH fenti adatai is e REBEL-féle adatokra vonatkoznak.) REBEL még Galíciát és Romániát is emiitette, mint ahol e faj szintén előfordul. Ez utóbbi adatokról azonban eddig semmi közelebbit nem sikerült megtudnom. A lepke rendszertani hovatartozása mindmáig vitás. HEINEMANN (1870) óta az Yponomeutidae családba tartozónak vélték későbbi szerzők is. SPULER (1910) is ott, a Prays és Scythropia nemek között tünteti fel. MEYRICK (1914) már a Plutellidae közé sorolja, és ezt ujabban FRffiSE (1960) is valószínűsíti, noha LERAUT (1980) legújabb jegyzékében változatlanul az Yponomeutidae családban tartja számon. A Wockia asperipunctella (Brd.) tehát nyárfán és feltehetően fűzfán is él. Rajzási ideje az eddigi adatok szerint április végétől július végéig tart. A gyér előfordulási adatok nem teszik lehetővé, hogy nemzedékszámára vonatkozóan biztosat állithassunk. Élettere az eddigi adatok alapján csaknem egész Európa, ahol bár tápnövényei mindenfelé tenyésznek, előfordulása mégis rendkívül lokális, hiszen svédországi tömeges előfordulását nem számítva, többi lelőhelyéről eddig csak egyes példányokban került elő. Felbukkanása hazánkban már csak azért is figyelemre méltó, mert vele nemcsak egy ujabb fajjal, hanem egy uj nemmel is gazdagodott a hazai fauna. Az első hazai példányt ( ó ) 1981 július 23-án éjszakai lámpázás során gyűjtöttem a Pákozd községtől két km-re É-ra lévő Kanca-hegy Ny-i oldalánál, a Sági-major felé vezető földút mentén. Lámpám egy husz éve telepitett olasz nyáras szélső fái alatt állt, ahonnan egy egyidős, sűrűn telepitett égerest világitott meg. Az aljnövényzet itt csupán gyepszintből állt. A második példányt ( o ) ugyancsak Pákozd határában, a község É-i végében lévő Bella-fürdőnél fogtam 1982 július 28án. A lámpa ekkor a Bella-patakból strandfürdő céljára felduzzasztott kis tó ÉNy-i végében állt; fénye idős, hatalmas nyárfákat, fűzfákat, az alattuk lévő patakparti növényzetet, nedves rét részletét világította meg. A két gyűjtőhely csupán két km-re van egymástól légvonalban, és csak az akáccal, csertölggyel és erdei fenyővel borított Sárhegy fekszik közöttük. A o példányt a Természettudományi Múzeum Lepkegyüjteményében helyeztem el. Az ott dolgozó kutatók segítségét ezúton ls köszönöm. Az ausztriai adatokért H. HABELERnek tartozom hálával. Irodalom: BROWN, R. (1894): Bull.séanc.bibi.Soc.ent. France, 63: CV - CVI. - BRUAND, C.T. (1847): Catalogue systématique et synonimique de Lépidoptères du Départ, de Doubs. Microlépidopteres*. - Besancon: 84 pp. - BRUAND, C.T. (1858): Note sur une tinéite constituant un genre nouveau. - Ann. Soc . ent.Fr. (3) 6: 177-178. - FRIESE, G. (1960): Revision der palaarktischen Yponomeutidae. - Beitr.Ent. 10 (1,2): 1-131. - HEINEMANN, H. (1870): Die Schmetterlinge Deutschlands und der Schweiz. Abt.II. Die Kleinschmetterlinge. - Braunschweig 2: 102-103. KLIMESCH, J. (1961): Ord.Lepidoptera I.Teil. - In: Franz: Die Nordostalpen im Spiegel ihrer Landtierwelt, Innsbruck, 2: 620 pp. - LERAUT, P. (1980): Liste systématique et synonimique de lépidoptères de France, Belgia ue et Corse. - Paris: 84. - MEYRICK, E.A. (1914): Hyponomeutldae, Plutellidae, Amphlteridae. - In: Wagner: Lepidopterorum Catalogus, Berlin, Pars 19. ORSTADrUS, E. (1932): Anmarkningsvarda fynd av smafjarilar. - Ent.Tldskr. 53: 108-113. PROCHASKA, K. HOFFMANN, F. (1927): Die Schmetterlinge Steiermarks, DC. Die Kleinschmetterlinge. - Mitt.Nat.wiss. Ver.Steiermark 63: 164. - RAGONOT, E.L. (1894): Bull. séanc.bibi.Soc. ent.France, 63: CVI - CVII. - SPULER, A. (1910): Die Schmetterlinge Europas. - Stuttgart, IL 443. Dr. PETRICH Károly, Budapest /
