S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 43/1. (Budapest, 1982)
tanak, igy az Apamea remissa Hbn., A. characterea Hbn., A. crenata Hufn. és A. unanimia Hbn. stb. Ez utóbbi fajról a hazai szakirodalom ma is azt tartja, hogy rendkívül ritka és lokális. (Vöi GYULAI-UHERKOVICH-V ARGA, 1979) (3. ábra, a.). Az utóbbi időben azonban adatai gyarapodtak, főként nedves, hűvös síkvidéki helyekről került elő, (terjedő faj?), példányszáma azonban mindenütt alacsony (RONKAY L. szóbeli közlése). Mások I remissa, characterea) azt látszanak alátámasztani, hogy a láp-mocsárréteken gyakrabban fordulnak elő, mint a mesophil társulásokban. Figyelemreméltó még két pszeudomontán mesophil elem előkerülése. Az Alföldről eddig csupán a Nyírségből (Samicumból), illetve Debrecenből volt Ismert (VARGA, 1957). Egyik a Siona lineata Scop, melynek l-l példányát 1979.V.21-én és 25-én fogtam az 1., illetve a 4. gyűjtőhelyemen. De tenyészését ujabb adatok még nem erősítették meg. Valószínűleg csak a rétterületek további vizsgálatai során derül erre fény, ahol tápnövényei közül elsősorban a Plantago-félék elterjedtek. A másik, a Cerapteryx graminis L. Eddigi ismereteink szerint boreális-montan elterjedéaü, dunántúli éa gyér EK-alfóldi adatokkal. GYULAI-UHERKOVICH-VARGA (1979) számol be a fajnak 1976-77-ben az északi határtérségben kialakult gradációjáról. Jászberényben való megjelenése mégis váratlan volt. 1980.VIII. 14-én gyűjtöttem első példányát, két nappal később RONKAY Gábor társaságában ismét egyet, majd VLÜ.30-án újból megfogtam, mindannyiszor ugyanazon gyűjtőhelyen. Megjelenése az idézett gradációval lehet összefüggésben, azonban a friss lepkék már helyi kelésről tesznek bizonyságot.* Ma már előkelő helyet töltenek be területünkön a keletázaiai-délkeleteurópal areatipusu (diszjunkt elterjedésü) u.n. "Sybilla" fajok, Nemcsak megtelepedtek, hanem gyakoriak, igy a Telesilla amethystina Hbn., Callogonia virgo Tr.. Sterrha nitida H-S., Gluphisia crenata Esp., és közönségessé vált a Hysaia cavernoaa gozmányi Kov., valamint az Athetia lepigone Mschlr. Valószínű, hogy a Kárpát-medencébe hatolásuk keleti ágával állanak összefüggésben. Az ÉszakiKözéphegység déli lejtői mentén előrenyomulva, a kedvező életkörülményekben (melyet a Zagyvamedencében általánosan mindenütt megtalálnak) már nagy példányszámú populációk alakulhattak ki: 1973-ban még csak néhány példánnyal találkoztam, viszont 1980-ban már közönségesnek számitott. Remélem, hogy rövidesen ugyanígy adhatok számot a Plusia zosimi Hbn.-ről is, melynek 1975.VII. 11 -i megjelenése után öt évig kellett várnom ujabb fogására. 1980-ban azonban már négy példányát gyűjtöttem az'l. gyűjtőhelyen. A területrészen a Sangulsorba officinale itt-ott szintén tömegesen fordul elő a vízparti réteken. (A csoport többi, kevés példányban előkerült fajait az un. vándoroknál említem meg.) Noha a vidék inkább mocsarakban bővelkedett, s a nedvességet jelző növényzet ma is elterjedt, a fás vegetáció sem volt idegen elem. Ám az egykori ártéri erdőségek erős csonkításon eatek keresztül, s maradványaik majdnem kizárólag csak az 1. gyűjtőhely környékére szorítkoznak. Ezért figyelemre méltó elemei a térségnek a liget-láperdei fajok. E fajok is reliktumokként értékelendők, meglehetősen ritkák, pl. Hypenodes costaeatrigalia Stph., Celama criatatula Hbn., C. chlamitulalia Hbn.. De a hajdani ligeterdők terjedelmét mi sem bizonyltja jobban, mint a Celama centonalia Hbn., Pelosia muscerda Hufn., P. obtusa H-S., Chytolitha cribrumalis Hbn. fajoknak egyéb gyűjtőhelyeimen való előfordulása, sőt az utóbbit még a homoki 7. gyűjtőhelyemen is fogtam már (1980.VIII.29). 2.) Annak ellenére tehát, hogy nemorális társulás tulajdonképpen nincs a területen, számottevő és népes a polifág lombfogyasztók száma. Ezeket a városi kertek és parkok különféle gyümölcs- es lombosfái, a felepitptt erdősávok tartják fenn. A ligetreliktumok még egyes psenriomontán, nemorális elemek populációjának fennmaradását is biztosit]ák:* Lygris prunata L., Jodis lactearia L., Polia bombycina Hufn., stb., de a fajok ritkák. A zömmel általánosan elterjedt Enn omos, Agrochola , Orthosia , Lymantriidae, Notod ont idae fajokból említésre méltóbb caupán a Cerura erminea Esp. 1980.VI.2-i begyűjtése, melynek az tuóbbi években gyarapodtak a síkvidéki adatai is. A lomb fogyasztók között jelentős a Populus, Salix éa caerjeféléken felnövők azáma. Ilyenek az egyea Notodontidu^, típhingídae éa Catoca'mae fajok, továbbá a Stegania dilec t.aria Hbn., az Eilicrinia cordiarla Hbn., melyek főleg ai 1. gyűjtőhely környékén gyakoriak, de nem tömegesen. Annál érdekeaebb viazont a hazánkból eddig caak hegyvidékről iamert (VOJNITS, 1980) Epione pa- ralellaria Den, et Schiff, előkerüléae, az első alföldi adatok. Négy példányát fogtam 1979.VI.22, 26, 27, 29-én az 1. gyűjtőhelyen. Függetlenül attól, hogy mindegyik ép, frissen kelt példány volt, itteni tenyészését nem tartom valószínűnek. * VARGA Zoltán levélbeni közlése: a z utóbbi 15 év átlag hűvös, csapadékosabb időjárása a faj terjedését segiti elő.
