S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 34/2. (Budapest, 1981)

megfigyeléseinek, fényképfelvételeinek százait közölte. Igen jelentós részt vállalt a szerkesztés alatt álló Agrozoológia Lepidoptera-kötetében is. Külön ki kell emelni szakfényképészeti tevékenységét, amelyre mindvégig nagy gondot fordított. A gondosan elkészített fénykép-illusztrációt a szöveggel egyenrangú információnak tartotta; a tudományos rovarfényképezésről külön cikkeket is irt. Hazai és külföldi könyvekben, szakfolyóiratokban 4000-et megközelítő rovartani, növényvédelmi tárgyú fényképe jelent meg. Rajzkészsége lehetővé tette, hogy szükség esetén jó és gondos rajzokkal is kiegészítse cikkeit. Közleményeinek teljes listája tucatnyi oldalt tenne ki; lényegesebb tudományos dolgozatainak bibliográfiai adatai {az 1945-1978 közötti évekből) a NKI Annalesének 12. és 15. kötetében találhatók. Cikkeiben a hazai faunára 4 uj fajt, Magyarországra nézve 37 uj kártevő rovarfajt (ezek zöme molylepke) mutatott ki. Közölt tudományos megállapításait a hazai és külföldi szakmai körök átvették és széles körben alkalmazzák. A gyakorlati növényvédelem számos kártevő elleni védekezés kidolgozását neki köszönhette. Munkastílusára a lelkiismeretes aprólékosság, pontosság volt jellemző. Sajnos, a háború-végi és utáni nélkülözések következtében szerzett betegsége csak csökkentebb mértékben engedte meg, hogy a korábban nagy túrázó, siző személyesen keresse fel a szabadban a kártételt eseteket. A kapott vizsgálati anyagot azonban nagy gondossággal vizsgálta át, jó érzékkel diagnosztizálta és az élő példányokat tenyészetbe tette. A vizsgált rovar életmódjához illő tenyészeti-berendezés összeállításában ötletes, a tenyészetek gondozásában, fenntartásában példamutatóan kitartó volt. A tenyészeti rovarokon lehetséges biológiai, kártétel-etológiái megfigyelésektől nem 9ajnált sem hétköznapot, sem szünnapot, sem pedig messze a hivatalos munkaidőn tul nyúló órákat. A sokszáz rovartenyészet hosszú időn át való fenntartása, figyelése képesitette az életmód lehető legtökéletesebb megfigyelésére, ez volt legfőbb erőssége. Mindezek aprólékos feljegyzése, fényképezése, vagy rajzolása tette lehetővé, hogy az évtizedek során gyűjtött szórványos, apró adatokból oly sokat tudott értékesíteni nagyobb tanulmányaiban, könyveiben. Az apró molylepkéket, aknázó molyokat mintaszerűen preparálta, s nagy kár, hogy intézetünkben összehozott értékes gyűjteményét - rövid nyugdíjas ideje alatt - már nem tudta teljesen rendezni. A kártételi panasszal hozzá forduló kiskert-tulajdonostól vagy csupán a rovarok iránt érdeklődőtől különösen nem sajnálta idejét; akár órák hosszat tartó részletességgel magyarázta el a kérdéses kártevő életmódját, a kártétel természetét és klvédési módozatait. A szóbeli ismeretterjesztést szélesebb körben is gyakorolta; témaköreiből Bokszor tartott előadást agrármérnök továbbképző tanfolyamokon, egyetemeken, a Magyar Rovartani Társaság és az Állattani Szakosztály ülésein. REICHART GÁBORban a hazai növényvédelem, elsősorban a növényvédelmi rovartan egyik igen alapos, sokoldalú művelőjét vesztettük el. A megmásíthatatlan veszteségen csak némileg könynyit az a nagy nyereség, amit önzetlen és fáradhatatlan szakirodalmi munkásságával a hazai és nemzetközi rovartan számára hátrahagyott. Ez a sors kérlelhetetlensége folytán nem teljesen befejezett életmű maradandó emléket állit a két éve elhunyt kedves barátunknak, kollégánknak, tagtársunknak, REICHART GÁBORnak. In memóriám Dr. Gábor Reichart (1917-1979) By the death of GÁBOR REICHART Hungarian zoology in general, but especially the entomology of plant protection has lost a very thorough and multilateral specialist. He had spent 35 years of his active life in the Zoological Section of the Plant Protection Institute, Budapest, where he had been a deputy head for seven years. His main interest was the group of Tortricid moths and the biology of pest moths in general, though when need arose he was ready to work in any field that concerned the entomology of plant protection. Not only was he a precise scientist, he also deemed it necessary to popularize science. His life-long hobby of insect photography was most useful to him in this line too: he published some 4000 photographs depicting insects or objects of plant protection. In 1952 he was awarded the academic degree of C.Sc. then in 1976 D.Sc. (agriculture). He retired in 1978. The number of his articles and scientific contributions runs into several hundreds. We will cherish the memory in Hungarian entomology of his ever helpful personality. Dr.NAGY Barnabás e