S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 34/1. (Budapest, 1981)

helyét. DIÓSZEGHY a hajdani Háromszék megyében (Sepsiszentgyörgyi Múzeum, coll. Diőszeghy), CZEKELIUS Segesvár környékén gyűjtötte (Rovartani Lapok, 1899). Ismeretesek ujabb, Brassó környéki adatok is. A Szatmár-Beregi-sikon élő populációt SZABÓ Gyula találta meg 1974. április 4-én, Sárköz (Livada) határában a Muzsdaly nevű égerlápban. A faj évente két nemzedékben repül. Az első nemzedék rendes klimatikus viszonyok között április elején jelenik meg és egészen május közepéig repül. Ez sokkal nagyobb egyedszámu, mint a második nemzedék, amelynek repülési ideje június végétől július végéig tart. (Valószínűleg egy részleges nemzedékről van szó). Az állatok alacsonyan, lassan repülnek, szinte a fii között (hasonlóan az Everes argiades Pali. vagy a Cupido minimus Fuessly fajokhoz), keresve a fiiszálakon ülő nőstényeket. Megzavarva viszont igen gyorsak, szemmel nehezen következők, de aránylag rövid idő múlva megülnek. Morfológiailag a nemzedékek erősen különböznek: a tavaszi nemzedék példányainak elülső szárnyán a narancssárga szin dominál, a hátsó szárnyon a limbalis térségben a narancssárga szalag erősen fejlett, mig a nyári nemzedék példányain a szárnyak felszínén a narancssárga szin szinte teljesen eltűnik, a szalag is redukálódik. így az első nemzedék jóval tarkábbnak, világosabbnak tűnik a második nemzedéknél. A szárnyak fonákja között nincsen eltérés. A populáció meglehetősen szük területen él, de a lepkék gyakorisága remélhetőleg ellensúlyozza az élőhely beszűkülésével járó hátrányokat, és ez az érdekes boglárkalepke továbbra is fenn fog maradni. BÁLINT Zsolt, Budapest és SZABÓ Gyula, Satu Mare Folia ent. hung. XLII (XXXIV). 1. 1981 Három, a faunára új lepkefaj (Lepidoptera: Geometridae et Noctuidae) Three Lepidoptera species, new to the fauna of Hungary (Lepidoptera: Geometridae et Noctuidae) Az elmúlt években az Északi Középhegységben és az Aggtelek-tornai-karszton gyűjtött faunlsztikai újdonságokról és érdekességekről több alkalommal is (Gyulai, P. - Uherkovich - Varga, 1974, Gyulai, P. - Vojnits, 1977, Gyulai, P. - Uherkovich - Varga, 1977, Gyulai, I. - Gyulai, P. - Uherkovich - Varga, 1979) jelentek meg közlemények a Fóliában. Ezúttal három olyan fajt ismertetek, amelyek a jelenlegi határok között még nem voltak ismertek. Egy faj a Bükkből, kettő az Aggtelek-tornai-karsztról került elő. 1. Acasis appensata Eversmann: Bükk hegység, Máriaforrás, 1977.V.30., leg. Gyulai P. Gyulai I. Az euroszibiriai faj elterjedését - lokális és többnyire ritka volta miatt - nem ismerjük pontosan. Közép-Európában, montán faj, amely a nagyobb hegyvidékek csapadékos, nedves részein a bükkös és fenyves zónában, illetve fellápokban fordul elő. Észak-Európában síkvidékeken is előfordul, de ott is ritka, és csak egyes példányok ismeretesek az Aunus-vidékről (Kaisila, 1947), Karéllából a Ladoga és Onyega tavak környékéről, Helsinki környékéről (Clayhills, 1957), Svédországból (Nordstrom, 1943) és Észtországból (Petersen, in: Clayhills, 1957). Németország egyes részein főleg fellápokban, áfonyásokban elterjedtebb (Koch, 1976). A Kárpát-medencéből kevés adata ismeretes, lokális és ritka, legtöbb előfordulási helye Szlovákiában van (Hruby, 1964) a magasabb hegyvidéki területeken. Mivel monofág faj, elterjedése tápnövényének, az Actaea spicata-nak elterjedését követi. Hazánkban még várható előkerülése a Bükk fennsik északi leszakadásaiból nedves-hüvös helyekről, ahol az Actaea is él, továbbá à nyugati határszéleken, az Aggtelek-Tornai Karszt és a Zemplénihegység magasabb részein is valószínű előfordulása, azonban nálunk rendkivül ritka. Erre utal az Is, hogy bükki élőhelyén azóta - jóllehet több alkalommal is kerestük a megfelelő Időpontban nem sikerült újra megtalálni. Egyetlen nemzedéke Európában május végétől juniuB közepéig repül. Máriaforráson az A. appensatan kívül egy másik érdekes Actaea evő fajt, az Eupithecia actaeatat is gyűjtöttem.