S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 33/2. (Budapest, 1980)
da) - Zempléni-hg.: Várgesztes, 68. VII. 5 (1 ó*leg. fénycsapda). Bár hazánk különböző tájairól mintegy 600 tersata-t átvizsgáltam, közöttük több laurinata nem került elő. Mint atlanto-mediterránnak tünő faunaelem postglaciálisan részben az Alpok nyugati peremén húzódhatott fel észak felé (elterjedési határok: Bonn környéke - Schwabische Alb - Bódenitó), részben az Alpok déli peremén kelet és északkelet felé (Kärnten, Graz). Ez utóbbi terjeszkedési irány folytatása lenne a magyar középhegységek déli oldala, mig e határvonal mögött, pl. a bécsi medendében, vagy Magyarország északnyugati sarkában eddigi vizsgálataim szerint már csak a tersata él. Az eddig ismert hazai adatok mégis meglepőek, hiszen két kivétellel valamennyi hazánk montánnak nevezett vidékeiről való és a legnépesebb laurinata-populáció látszólag éppen a Bükkben található. Ez jól mutatja, hogy az atlanto-mediterrán fajok egy része nem szárazságkedvelő, hanem a viszonylag meleg kilmáju, de még bizonyos fokig humid területeket kedveli (a Mediterrán nyugati része az év egyes szakaszaiban meglehetősen csapadékos). A tersata hazánk hűvösebb mikroklimáju vidékein csak egy generációban repül (VI-VIII), melegebb tájainkon jóval korábban (IV-VII) és részleges vagy teljes őszi generációja is kialakulhat (VIIIrX). Az őszi forma jóval kisebb méretű, mint az első generáció képviselői. A laurinata őszi generációja (gen. aest. f. minor Rézb. 1978) hasonlóan kisméretű és szintén csak melegebb vidékeken ismert. Az említett hazai laurinata-példányok kettő kivételével május-junius-juliusból származnak és az első generációhoz tartoznak. A két augusztusi példány: Mátraháza, 1965.VIII.10. - egy hatalmas méretű <j>, feltétlenül az első generáció egy későbbi tagja; Börzsöny, Csóványos, 1957.VIII.19-20. - egy viszonylag kisméretű, gyengébben rajzolt cf példány, mely esetleg egy részleges 2. generáció képviselője (bár az egygenerációs laurinata pl. Svájcban elvétve még Vm.20. körül is repül és a Börzsönyből ismert másik, július elején fogott példány is meglehetősen kisméretű). Végül még érdemes megemlíteni, hogy a mátraházai példány és a Bükkből származó példányok nagy része a nagyobb termetű, nem barna, hanem erősen szürke tónusú f. griseata Rézb. 1978-hoz sorolható, mely az Alpoktól északra Svájcból és a Rajna-völgyből került leírásra és valószínűleg a hűvösebb mikroklíma terméke. A Horisme laurinata Schaw. magyarországi elterjedése tehát még feltétlenül kikutatásra vár, ami a tersata gyakorisága és a laurinata nem tul egyszerű felismerhetősége következtében hazai lepkészeink gondos figyelmét követeli. Die vor kurzem als gute Art erkannte Geometride H.laurinata Schaw. (RÉZBÁNYAI 1978) wird in Ungarn und damit zum erstenmal Im östlichen Teil Mitteleuropas nachgewiesen (bisher nur bis Graz). Die zwei Arten H. tersata D.S. und H. laurinata Schaw. lassen sich mit Sicherheit nur nach ihren Genitalien (Abb. 1) voneinander unterscheiden. In Ungarn ist tersata weit verbreitet und stellenweise häufig, dagegen hat der Verfasser unter ca. 600 Exemplaren nur 29 laurinata entdeckt.Sie stammen von 12 Fangplätzen, mit zwei Ausnahmen aus den Mittelgebirgen Nordost-Ungarns, vor allem aus dem Bükk-Gebirge . Diese wahrscheinlich atlanto-medlterrane Art scheint also verhältnismässig warme, aber keinesfalls trockene Gebiete zu bevorzugen. Die Art fliegt in Ungarn vermutlich nur in einer Generation (M V - M VIII) und viele Individuen gehören zur mehr grauen Form griseata Rézb. 1978. Die genaue Verbreitung der Art laurinata in Ungarn wäre noch zu klären. Dr. RÉZBÁNYAI László, Luzern-Budapest
