S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 33/2. (Budapest, 1980)

Erdélyi érchegység: Gyűjtőterületünk, az Érchegység északi része, erősen tagolt, változatos felszínű terület. A kis medencék szélein hatalmas mészkőszirtek emelkednek, melyek a vulkáni kőzetek alól bukkantak kl az erózió során (Vulkán, Csáklya, Székelykő). Átlagos magasságuk 9001200 méter. A hegység természetes növénytakarója az erdő. Jellemző fája a tölgy, bükk és az erdeifenyő, de helyenként a lucfenyő Is (Mócvidék). Reliktumokban gazdag terület (Tordai-, Remeteihasadék). Mi a Nagyenyedtől Ny-ra lévő Torockószentgyörgy határában, a vár .fölötti kaszálókon gyűjtöttünk (a helybeliek a réteket Szllasnak nevezik). A nyárra kiszáradó hegyi réteken rengeteg virág nyilt. Különösen a Centaurea és a Campanula félék tűntek ki. Mindenütt nagy mennyiségű Gentiana crutiatat találtunk. A réteken friss éger, fűzöld Salix caprea és vimlnalis bokrok nőttek a Szilas-ér mellett. Keletről fiatal fenyves, délről és nyugatról bükkös szegélyezte a gyűjtőterületet. Az északi oldal csodálatos panorámát tárt elénk: lent a vár, mögötte a falu, melyek fölé a Székelykő 1130 méter magas hatalmas sziklatömbje emelkedik. A Szilasban több ritkább fajt fogtunk, amelyek Erdélyben eléggé lokálisan fordulnak elő (

Cu pido sebrus B., Maculinea alcon Schiff., Carcharodus floccifera Z.). Jellemzőek voltak a középhegységi elemek (

Erebia aethiops Esp., Fabriciana niobe L., He ode s virgauieae L.), mig a sztyeppelemek (Brenthis hecate Esp., Lysa; r

a icarius Esp.) csak szinezőelemként léptek fel, ugyanakkor az éjszakai fauna jó tömegét alkották. Gyüjtőnapok: Torockószentgyörgy, Szilas: 1972.VII.12-16. leg. HAYEK; 1979.VII.18. leg. HAYEK, JUHÁSZ I., BÁLINT; Torockószentgyörgy, Székelykő: 1972.VII.13. leg. HAYEK. Gyalui-havasok: Az Erdélyi szigethegység egyik legmagasabb tagja (csúcsa a Muntele Mare (Nagyhavas) 1827m.). Igen erősen összegyűrt, tönkjellegü hegység, középső részét gránittömzs foglalja el. Átlagos magassága 1400-1600 méter. A tömbök fennsíkjain szilaj pásztorkodás folyik. Itt csak havasi virágok, égerbokrok és áfonya él (gyephavasok). Lejjebb a lucfenyő (1000-1200 méterig), majd a bükk boritja a hegyeket. Jellegzetes kisérőfajok a nyir, rezgőnyár, havasszéke (Rhododendron), a lonc és a Spirea-félék. Az alacsonyabb völgyekben égeré s-füze sok vannak (Hidegszamos), de az 1000 m-nél magasabb helyeken már a lucfenyő nő a patakok mentén is. Julius 7-15-ig a Hidegszamos patak völgyében gyűjtöttünk és a Rek<t<> helységnél befolyó Reketó patak völgyében (Valea Racatau,, az utak melletti hegyi réteken, kaszálókon, még a bükkös övben. A rétek üdék, félnedvesek voltak, helyenként mocsárrétek. A vegetáció igen dus volt. A fenyő-öv Reketó-völgyben (a falutó kb. 4-5 km, táborhelyünktől 1 km) indult, váltotta fel a bükköket. Itt néhányszor gyűjtöttünk, de a fauna sokkal szegényebb volt, mint a völgy végében. A gyephavasokban csak egyszer gyűjtöttünk, a nehéz terepviszonyok miatt. A hegytetőn egy nagy román falut találtunk (Szamosfő), és a szemben lévő gyephavasról is idelátszott az egész tetőn szétterölő Havasnagyfalu. A lepkefauna feltűnően szegény volt. Lent a bükkös-övben napos délelőttönként rengeteg lepke repült a réteken és az utak mentén. Több abszolút domináns faj volt, ezek minden virágon ott ültek (

Heodes virgaureae L., Fabriciana niobe L., Erebia ligea Frühst., E. euryale Esp.) Néhány más faj is nagyobb egyedszámban volt található: Brenthis ino Rott., Erebia aethiops Esp. Ritka szinezőelemek voltak a Pyrgus alveus Hbn., Colias croceus Fourc, Apatura iris L.,

Aricia agestis Schiff, fajok. A fenyő-övben csak az Erebia euryale Esp. repült igen nagy tömegben. Egy réten egyedül itt gyűjtöttünk Cyariris semiargus R

ott, -t. A gyephavasok legelőin kizárólag a Coenonympha iphis

. Schiff., és a C. pamphilus L. repült. Gyüjtőnapok: (leg. HAYEK, JUHÁSZ I., BÁLINT): Hidegszamos-Reketó 1979.Vn.8; Reketó környéke 1979. VII. 8, 9, 10, 11, 12, 14, 15; Szamosfő 1979. VII.11; Verfu otini 1445 m. 1979. VII. 10, 11, 12. Gyilkos-tó környéke (Gyergyói-havasok): A Keleti Kárpátok kristályos övezetében, a Gyergyóimedence keleti oldalán emelkedő 1400 méter átlagmagasságu hegység. Gyergyó medencéje a Kárpátmedence leghidegebb helye, ez a hegység növénytakaróján is meglátszik. A Gyalui-havasokban az 1000-1200 méter magas oldalakat a bükk borította, itt a jóval alacsonyabb hegyeket (800-900 m) ls lucfenyvesek borítják. A hegység szélén helyezkedik el a Gyilkos-tó, a Likas- és a Békás-patak völgyében. Az ismert üdülőhely körül csodálatos mészkőszirtek emelkednek. Nem messze nyilik a Békás-szoros, a Keleti Kárpátok legfontosabb hágója. Az uralkodó fafajta a lucfenyő, de meglehetősen sok éger, nyir, kecskefűz van. A cserjeszintet a Spirea, Rhododendron fajok, az áfonya és a borókafenyő alkotják. Sok havasi és alhavasi virák nyilik. Legtöbbször a Kis-Cohárdon és az aljában lévő havasi réteken gyűjtöttünk, ahol abszolút domi-