S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 32/2. (Budapest, 1979)
Discoloxia blomeri Curt. Első hazai példányát 1955-ben gyűjtötte ISSEKUTZ a Mátrában (ISSEKUTZ 1956). Később megfogták a Soproni-hegyekben, a Bükkben, a Börzsönyben és a Bakonyban. Uj adata: Bükk, Hollóstető, 1974. VII. 16-28. (leg. VARGA Z. ). Eupithecia intricata Z. Fenyőfő körül TALLÖS P. , Darányban GOZMÁNY L. gyűjtötte (KOVÁCS 1957). Később a várgesztesi és a gerlai fénycsapda fogta meg. Husz év multán ismét előkerült egyik első lelőhelyén, a Barcsi Ősborókásban. Adatai: Darány, 1977. V. 3. (leg. UHERKOVICH Á. ), V. 17. (leg. VARGAZ.); Barcs, Középrigóc, 1976. V. 17. (fénycsapda). Eupithecia actaeata Wald. Bükk-hegységi előfordulását a közelmúltban közölték (FAZEKAS- GYULAI-VOJNITS 1977). Eupithecia lariciata Frr. Első hazai előfordulásáról VOJNITS (1966) tudósitott, később megfogták a Kőszegi-hegységben. Ujabban előkerült a Mecsekből (Tettye, 1974. VII. 10., leg. UHERKOVICH Á. ); Darányból (1974, VI. 18., leg. UHERKOVICH Á. ) és a Bükk-hegység többpontjáról (Máriaforrás, 1976. VIII. 12., Jávorkút, 1975. VI. 11., Cseh-völgy, 1975. V. 14., Bánkút, 1974. VII. 12., sok példány, leg. GYULAI P. ). Mint fenyőféléken élő, nálunk adventiv elem, felbukkanása még többfelé várható. Ennomos quercaria Den, et Schiff. Melegkedvelő pontomediterrán faj, amely a Mecsekből, a Velencei-hegységből és a fóti Somlyó-hegyről volt ismert. Ujabban előkerült a Tornai Karsztról is: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1973. VIII. 20., 1974. VIII. 15. , 1976. VII. 29. (leg. GYULAI P. ). Ennomos alniaria L. Csak az utóbbi években vált ismertté Magyarországról. Ujabb adata: Tiszakerecseny-Lónyai erdő, 1976. VI. 30. , több példány (leg. VARGAZ.). Erannis ankeraria Stgr. Hazai elterjedésével FAZEKAS (1977) foglalkozik. Nem emliti azonban csákvári előfordulását (TTM gyűjtemény). Ujabban megfogtuk a Bükkben is:Hórvölgy, 1976. IV. 3. (leg. VARGAZ.). Deileptenia ribeata Cl. A nyugati határszélen, a Bükkben és a Zempléni-hegységben élnek populációi. Ujabban gyűjtöttük a Tornai Karszton is: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1974. VIII. 25. (leg. GYULAI P.). Alcis maculata bastelbergeri Hirschke. Néhány magasabb hegyvidékünkről ismert faj (Soproni- és Kőszegi-hegység, Börzsöny, Bükk, Zempléni-hegység). A Bükk-fennsik északi letöréseiben mindenütt előfordul és közönséges. Ujabb adatai: Bükk, Mária-forrás, 1976. VIII. 12., igen sok példány (leg. GYULAI P. ), Gerennavár, 1977, VIII. 4. (leg. VARGA Z.); továbbá Jósvafő, Tohonya-völgy, 1976. VI. 14-15. Boarmia umbraria matrensis Vojnits. Korábban közölt lelőhelyéről ujabb példányok: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1975. VI. 15-18., VIII. 16. , 1976. VIII. 26-27. , 1977. VI. 8. (leg. GYULAI P. - VARGA Z. ). Boarmia viertlii Bohatsch. Jósvafő, 1977. VII. 28-29. Az Északborsodi Karsztra uj adat, mely a terület faunájának sokrétűségét bizonyitja (leg. VARGA Z. ). Pachycnemia hippocastanaria Hbn. Ritka "Heide"-komponensünk, melynek KO' ÁCS (1953) még csak 3 hazai előfordulási helyét jelzi. Az utóbbi két évtizedben ujabb helyekről került elő: Szombathely, Tanakajd, Pacsa, Sopron (prognosztikai fénycsapdák) és Szőce, 1976. VII. 19. (leg UHERKOVICH Á. ). Gnophos pullata Hbn. Hazánkban a Bükk-hegységből már ismert volt néhány példánya. Ujabban gazdag populációjára akadtunk a Bükk egyik legmagasabb részén (Gerennavár, 1977. VII. 19., VII. 21.) és megtaláltuk a Tornai Karszton is: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1973. VII. 21., 1976. VI. 14-15. (leg. VARGAZ.), Nagyoldal, 19 77. VII. 27-28. (leg. GYULAI P.GYULAI I.). Perconia strigillaria Hbn. Eddigi hazai adatait már ismertettük (GYULAI-UHERKOVICH-VARGA 1974). Kisvaszarban azóta is rendszeresen előfordul, de ujabb helyekről is előkerült: Bakóca-Alsókövesd, 1970. VI. 10., VI. 13., fénycsapda; Bakonya, 1977. V. 13., V, 20., 10 példány (leg. UHERKOVICH Á.); Bodrogszegi, 1974. V. 27-28., 1975. V. 18- 19., 1977. V. 18-20., V. 22-23., Olaszüszka, 1977. V. 15-26. (fénycsapdák). Összefoglalás Szerzők az utóbbi években végzett intenziv lepkefaunisztikai kutatások során 6, Magyarország faunájára uj fajt találtak. Ezek egy része a környező hegyvidékek montán-szubalpin régiójából ismert, s nálunk is csak a legmagasabb hegyvidékeken kerültek elő ( Rhyacia
