S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 32/2. (Budapest, 1979)

UHERKOVICH-VARGA 1974). A Bükk déli részén, Acer campestre cserjeszintü cseres-tölgyesben gazdag populációja él. Adatai: Bükk, Szőlőske ("Sikfőkut-project"), 1975. IV. 15., 1977. IV. 24. (leg. GYULAI P. - VARGA Z. ). Saragossa porosa Ev. (comb.nov. )* Hortobágy, Nyiró-lapos, 1977. VI. 3. , IX. 2. Ürmös szikeseink jellemző faja, taxonómiai helyzete korábban bizonytalan volt. Cucullia campanulae Frr. Hazánkban ritka, a nyugati határszélen és a Vértesben élnek populációi. Megtaláltuk a Tornai Karszton is: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1976. VIII. 18.; Hacava, 1971. VII. 21. (leg. GYULAI I.- GYULAI P. ). Cucullia gnaphalii Hbn. Első hazai adatait a szerzők ismertették (GYULAI-UHERKOVICH-VARGA 1977). Itt ismét előkerült: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1977. VII. 25. (leg. GYULAI I.). Valószínűleg a burgenlandi populációhoz tartozik uj szakonyfalui adata is (1977. VI. 8., leg. MÁRTON Zsófia). Calliergis ramosa Esp. A Mátrából, a Bükkből és a Zempléni-hegységből ismert ritka fajunk, összesen 6 ismert hazai példánnyal. Uj bükki adata: Jávorkút, 1972. VI. 1. (leg. VARGA Z. ), 1977. VI. 15. (leg. GYULAI P. ). Brachionycha syriaca decipulae Kovács. A hazai populációkkal korábban már foglalkoztunk (GYULAI-UHERKOVICH-VARGA 1974). Ujabban előkerült a Bükkből is (Szőlőske, "Sikfőkut-project", 1976. X. 23., leg. VARGAZ.) - e példány némileg erősebben rajzolt, mint a zempléniek -; és Kisgyőr környékéről (1977. X. 30., leg. GYULAI P. ). Staurophora celsia L. Néhány nagyobb kiterjedésű homokos területünkről, illetve dolomitlejtőkről ismert faj. Megtaláltuk a Tornai Karszton is, viszonylag jelentős magasságban: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1974. IX. 20. (leg. GYULAI P. ), 1976. IX. (leg. GYULAI I.). Polymixis flavicincta F. KOVÁCS (1958) megfelelő bizonyitőpéldány hiján törölte a hazai nagylepkék közül. A nagyharsányi fénycsapda 1974-75-ben számos példányát fogta meg, késő ősszel. (UHERKOVICH 1976a, 1976b). A hazai fauna uj tagja! Blepharita adusta Esp. Uj adatai: Bükk, Bánkút, 1974. V. 19., leg. VARGA Z. (Az eddigi legkorábbi hazai repülési adat; melegfront-helyzetben, átlagosnál melegebb hőmérséklet mellett. ); Miskolc, Ruzsinszőlő, 1977. VII. 10-14., fénycsapda; Tiszakerecseny-Lónyai erdő, 1975. VI. 12-13. Utóbbi első alföldi adata, igy a Bereg-Szatmári sik egyik érdekes "pszeudomontán" reliktumfaja. Amphipyra perflua F. A Tornai Karszton igen gazdag populációja él: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1974. VIII. 15-16. (leg. VARGA Z. ), 1975. VII. 11-12. , 1976. VII. 17., 1977.VII.25. (leg. GYULAI I,- GYULAI P.); Haragistya, 1976. VII. 31. , csaknem 50 példány (leg. GYULAI I. - WIRTH Tibor). Apamea tallosi Kov. et Varga. Ujabban leirt faj, melynek elterjedését eddig meglehetősen hiányosan ismertük. VARGA (1976) már az Északkelet-Alföldről is emliti. Számos helyen került elő az utóbbi években az ország északkeleti és délnyugati részén: Hidasnémeti, Jósvafő: Tohonya-völgy, Miskolc: Felsőzsolca, Ujszentmargita, Tiszakerecseny-Lónyai erdő. Vámosatya: Bockerek-erdő; illetve Felsőszentmárton, Kisdobsza, Darány, Hedrehely, Mike, Magyarszombatfa, Tanakajd, Vásárosbéc, Zselic: Ropolypuszta (leg. a szerzők, MÁRTON Zs., és fénycsapdák). Apamea lateritia Hufn. A Kárpátok magasabb részein nem ritka. Az ország mai területéről csak Sopronból és a Tétényi fennsíkról ismerjük l-l példányát. Ujabb előfordulási helyei: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1975. VII. 30-31. (leg. GYULAI I.); Miskolc, Avas, 1977. VII. 23-26. (fénycsapda). Apamea unanimis Hbn. Hazánkban rendkívül ritka. Szombathelyről, Budapest környékéről és a Bükkből ismertük. Megfogtuk Debrecen környékén is: Nagyerdő, 1971. V. 20. (leg. GYULAI P. ). Apamea rubrirena Tr. A lokális elterjedésü, alpin-szubalpin faj elterjedését és taxonómiai tagolódását VARGA (1972-73) ismerteti. Megfogtuk a Tornai Karszton: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1975. VII. 14-15. (leg. GYULAI I.). E példány a Közép- Szlovákiában is előforduló törzsalakkal látszik megegyezőnek, de a szárnyak rövidek, a csúcsok lekerekítettek. Az alfaji viszonyok tisztázásához több példány begyűjtésére lenne szükség. A hazai fauna uj tagja! Oligia literosa Haw. Hazai előfordulását először VOJNITS (1971) emliti. Sztyepplejtőkön előforduló, ritka faj. Ujabb adatai: Miskolc, Görömböly, 1975. IX. 10-12. (leg. GYULAI I. ); Miskolc, Avas, Ruzsinszőlő, 1976. VII. (fénycsapda). Photedes captiuncu

la Tr. A faj elterjedését és taxonómiai viszonyait korábban már ismertettük (VARGA 1960, GYULAI et al. 1974). A Tornai Karszton rendkívül népes populá*Taxonómiai helyzetéről ld. VARGA 1978., sajtó alatt.