S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 32/1. (Budapest, 1979)

Frühlingserscheinungen der Schmetterlinge Ptilophora piumigera Esper (Lepidoptera: Notodontidae) Ptilophora piumigera Esper ist eine univoltine Art, eine im Herbst am spätesten erscheinende Macrolepidoptere; sie schwärmt von Ende Oktober bis November, manchmal auch noch im Dezember. Laut einzelnen Beobachtungen kann die Schwärmzeit bis Anfang März dauern. Die Lichtfalle, die in der Forschungsstation des Forschungsinstituts für Pflanzenschutz in Julia major (Nagykovácsi) installiert ist, war im Winter 1977-1978 ständig im Betrieb. Die Fangdaten von P. piumigera werden in der Tabelle angeführt. Die gesammelten Exemplare - auch die in März gefangenen - waren alle frisch. Aus diesen Beobachtungen geht hervor, dass dieser Art nicht nur in Eieform, sondern auch in Puppenform überwintern kann. Es ergibt sich die Frage, ob die im Frühling schwärmenden Schmetterlinge auch Eier legen, und wenn ja, was mit den Eiern geschiet; entwickeln sich die Eier auch ohne der Winterkälte zu Reupen, oder gehen sie zu Grunde? Irodalom : BERGMANN, A. (1953): Die Schmetterlinge Mitteldeutschlands, 3. Spinner und Schwärmer. - Jena, pp. 552; - FORSTER, W. et WOHLFAHRT, Th. (1960): Die Schmetterlinge Mitteleuropas, 3. Spinner und Schwärmer. - Stuttgart, pp. 239+28 Dr. MÉSZÁROS Zoltán, Budapest Adatok Magyarország atkafaunájának ismeretéhez (Acari) Beiträge zur Kenntnis der Milben-fauna Ungarns. (Acari) Az integrális növényvédelem - egyre inkább szem előtt tartva az ökológiai és biocönotikai alapokat - megoldandó feladatként jelöli ki a káros szervezetek egyedsürüségének szabályozását, kiirtásuk helyett, melyet a hatékony biológiai védekezési módok gyakorlati alkalmazása tesz lehetővé. A növényvédelmi szempontból "érintetlen" területek mikrofaunája tükrözi azokat a természetben uralkodó dinamikus viszonyokat, amikor is a kártevő szervezeteket azok természetes ellenségei féken tudják tartani. Sajnálatos módon egyre csökken e hasznos prédátor fajok egyed- és fajszáma, a túlzott peszticid felhasználás, továbbá arezervoár területek csökkenésének következtében. Földünkön jelenleg egyre kevesebb önszabályozó jellegű ökoszisztéma működik, bizonyos fokig ezen tipusba sorolhatók egyes természetvédelmi területek, arborétumok, melyek biocönózisának megóvása és kutatása fontos feladat. Az előzőekben vázolt problémák megoldásához kivánok hozzájárulni kutatási területem - a Szarvasi Arborétum - atkafaunájának feltárásával és elemzésével. Gyűjtő munkánkat 1973-tól végezzük a közel 100 éves Szarvasi Arborétum fás növényein. Az atkafajok taxonómiai kutatásán kivül szinfiziológiai, gradobiológiai megfigyelések eredményeit is regisztráljuk. A jelen közleményben a növények föld feletti részeiről eddig gyűjtött és meghatározott fajokat sorolom fel. TROMBIDIFORMES Anystidae Oudemans, 1902 Anystis baccarum

: Corylus colurna, 1975. VII. 28; Juniperus virginiana, 1976. VI. 20. Cunaxidae Thor, 1902 Cunaxoides fidus: Abies alba, 1975. IX. 6.; Abiesaiba, 1976. V. 13.