S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 32/1. (Budapest, 1979)

8 és g genitalia 68 A valva costája mediálisan többnyire domborúan iveit, a rajta lévő két kitinfog közül az egyik rendszerint nagyobb. A valva apexe lekerekített. Uncus keskeny, a sacculus kissé kihúzott, az aedoeagus variábilis. og A bursa copulatrix alakja nyújtott. Signum mezői markánsak. A mért legnagyobb szélesség és hosszúság aránya 52:168. 68 A valva costája hrmoruan iveit, apexe dorsalis iránybar enyhén kihúzott. A kitinfogak sokszc • igen jelentéktelenek, el is tünhetnt '.. Uncusa szélesebb. Sacculusa vaskost-Sb. Aedoeagusa igen variábilis. gg A bursa copulatrbt több iwel megtört és erőteljesebb, .,únt a vulpinaria-é. A mért legnagyobl szélesség és hoszszuság aránya 56:i62. Sterrha vulpinaria H.-Sch., neue Geometriden-Art für die Fauna Ungarns Bezüglich einiger Exemplare, die morphologisch der Art Stei ~ha rusticata Schiff, sehr nahe stehen, stellte es sich bei genauer Untersuchung der Beine uni des Genitalapparates heraus, dass sie, der ursprünglich als Forma rusticata beschriebenen, heute als selbsstandige Art betrachteten S. vulpinaria B.-Sch. angehören. Ein Vergleich mit Exemplaren aus Frankreich zeigte vollkommene Übereinstimmung der Merkmale. Die bisher bekannten Biotope der Art in Ungarn erstrecken sich auf die geschlossenen Eichenwälder und auf das Grenzgebiet der Waldsteppenzone. Diese chorologisch kaum erkundete Art ist wahrscheinlich im Karpaten-Becken weiter verbreitet, wurde jedoch wegen Identifikations-Schwierigkeiten nicht erkannt. Im ungarischen Text werden die spezifischen Merkmale der Genitalien und die Morphologie des 3. Beines von rusticata und vulpinaria ausführlich erörtert. FAZEKAS Imre, Komló Noctua haywardi Tams, 1926 (Lep.: Noctuidae) — új bagolylepkefaj a magyar faunában; adatok a faj elterjedéséről A Noctua haywardi Tams, ez a feltűnő színezetű, kistermetű bagolylepkefaj (szárnyai fesztávja 25-30 mm) a gyűjteményekben a legnagyobb ritkaságok közé tartozik és elterjedéséről még ma is eléggé hiányosak az ismereteink. A fajt TAMS 1926-ban Ciprusról származó, HAY WARD által gyűjtött példányok alapján irta le. Két évvel később (1928) KOZHANTSCHIKOV a Krim-félsziget déli részén való előfordulását emliti; itt CSETVERIKOV professzor (a populációgenetika ismert úttörője, aki egyben kitűnő lepidopterológus is volt) három példányát gyűjtötte, amelyek jelenleg is megvannak a Szovjet Tudományos Akadémia Zoológiai Intézetének Múzeumában. További előfordulási adatokra a hetvenes évekig kellett várnunk. 1972-ben PINKER bécsi mérnök (BOURSIN véleménye szerint az utóbbi idők legeredményesebb európai magángyüjtője) július közepén több példányát gyűjtötte az Ankarától mintegy 70 km-re, ÉNY-ra fekvő Kizilcahamam üdülőhelyen, majd 1975-ben Közép-Anatóliában, Yozgatban (Ankarától mintegy 220 km-re keletre, kb. 1300 m tengerszintfeletti magasságban), PINKSR sok évi gyűjtőtársa, az idén elhunyt FRIEDEL is megfogta, augusztus 24-27. között, szintén több példányban. Ugyancsak 1975-ben DUFAY, ismert francia Noctuidae-specialista Görögországban, az Olympos alacsonyabb erdőzónájában bukkant rá, iHetőleg SZLTVOV boiter kutató és VARGA Zoltán a DNY-bulgáriai Sztruma-völgyben (Kreszna-szurdok) augus-'.'us 4-5-én 2 68 és