S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 31/2. (Budapest, 1978)
Hepialus humuli L. - Hazánkban lokális, többnyire ritka. Ismert hazai lelőhelyei: Sopron, Kis-Balaton, Keszthely, Kaposvár, Ocsa, Bükk hegység. A pusztaegresi fénycsapda 1972. VII. 28-án és 1974. VII. 13-án gyűjtötte. Aplasta ononaria Fuessl. - Szubmediterrán areáju (Kisázsia, Balkán-félsziget), de Közép-Európában, igy Magyarországon is, néhány előfordulási helye ismert. Első hazai példányát 1956. VIII. 6-án (VIDA L.) gyűjtötték, 1957-ben Debrecen és Nagycsere között (VARGA, 1960) is előkerült több példányban, majd a mikepércsi és tarhosi fénycsapda is fogta. Az Alföld K-i részén eléggé elterjedt, de megvan Jósvafő-Aggtelek karsztvidékén is. Az agárdi fénycsapda 1973. VIII. 12-én egy nőstény (c-) példányát fogta. Rhodometra sacraria L. - Dél-Európában, Dél-Ázsiában, Indiában és Afrikában elterjedt faj. Az irodalom vándorlepkének tartja, nálunk mint időszakosan jelentkező "déli" elemet gyűjtötték. A ráckereszturi csapda egyetlen sérült példányát 1973. X. 14-én gyűjtötte. Lygris meHinata F. - A faj bevándorlását és azóta történt meghonosodását az országos fénycsapdahálózat adatai nyomán KOVÁCS Lajos irta le 1971-ben. Megtelepedése és elterjedése a fekete ribizke (Ribes nigrum) hazai meghonosításával lehet összefüggésben. A tápnövényt először Fertődön kezdték meghonosítani hazánkban, és KOVÁCS L. által feltárt terjeszkedési irányok is innen, illetve Sopron (1956) környékéről indulnak ki. Az országos növényvédelmi fénycsapdahálózat anyagában 1971-ben a hegyeshalmi és akaposvári fénycsapdák anyagában magam is észleltem. Székesfehérváron és Nadapon elhelyezett fénycsapdák 1973-1974. évek május-június hónapjaiban gyűjtötték néhány példányát. Epirrhoe pupillata Thnbg, - Elterjedési területe: Európa (a Mediterraneum kivételével) Közép- és Kelet-Ázsia. A hazai irodalomban Magyaróvár és Bánhida lelőhelyei szerepelnek, de megvan a Tapolcai medence láprétjein is. A pusztaegresi fénycsapda egy példányát gyűjtötte. Megfigyeléseim szerint a faj a Fejér megyei Sárrét jellemző eleme, Inotától Székesfehérvárig haladva fűből felzavart példányai nagy számban gyűjthetők. Különösen Nádasdladány és Inota között lép fel magas egyedszámban, ahol 1973. május 19-én domináns fajnak találtam. Eupithecia breviculata Donz. - Eredeti hazája Dél-Európa, Franciaország, ÉszakAfrika, Sziria, Kisázsia és Transzkaukázia. Ismert hazai lelőhelyei: Szentendre, Fót, Bakonybél, Balatonszabadi. A pusztaegresi fénycsapda gyűjtötte egy példányát, 1972. VI. 18-án. Chloroclystis chloerata Mab. - A fajt az utóbbi években mutatták ki Magyarországról (Szombathely, Szakonyfalu, Szepezd, Kaposvár, Mátraháza) 6 példányban (Vojnits, 1970); beillesztendő a Ch. coronata Hbn. és a Ch. rectangulata L. fajok közé. Miután a rokon Ch. rectangulata L. fajjal könnyen összetéveszthető, feltehetően a hazai gyűjteményekben további példányok rejlenek. Egy példánya 1972. VI. 1-én Velencéről került elő. Ennomos quercaria Hbn. - LokáRs előfordulású, ismert Dél-Európából, Kisázsiából, Transzkaukáziából. Hazai lelőhelyei: Pécs, Kaposvár, Szár, Budai hg., Fót, Jósvafő, valamint a Velencei hegység. A nadapi csapda július-augusztus hónapokban rendszeresen gyűjtötte. Opigena polygona Den, et Schiff. - Ritka, lelőhelyei az ország nyugati részében és az Északi középhegységben vannak. Zámolyon 1972. VI. 13-án, Nadapon 1974. VII. 13., 14. (2 pl. ), 17., IX. 20., 23., 27-én repült a fénycsapdák anyagába. Diarsia brunnea Den, et Schiff. - Hazánk területéről a korábbi irodalomban is szerepel (F.R.H.), ujabban a Középhegységben, Dunazug hg-ben, Jósvafőn, Mátraházán, Makkoshotykán (utóbbi kettő fénycsapda), valamint Debrecenben (VARGA Z. ) és Tiszakécskén (SIMONYIS.) gyűjtötték. A nadapi fénycsapda 1973. VI. 18-án egyetlen példányban fogta. Amathes ashworthii candelarum Stgr. - Hazánk faunájára nézve uj, KOVÁCS L. 1953-as és 56-os faunajegyzékében nem szerepel, mivel az FRH által idézett budapesti és a Természettudományi Múzeum Állattárában lévő veszprémi és mohácsi állatok hitelességét kétségbe vonja. A törzsalak AngRában repül, a közép-európai példányokat korábban A. candelarum Stgr. néven, mint önálló fajt irták le. Egy példánya Nadapon 1974. VI. 29-én repült a higany gőzlámpás fénycsapda anyagába. A legújabb irodalom szerint beiUesztendő az A. tri angulum Hufn. és az A. baja Den, et Schiff, fajok közé.