S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 31/1. (Budapest, 1978)

FOLIA ENTOMOLOGICA HUNGARICA ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK (SERIES NOVA) XXXI. 1. 1978 p. 209-228 KÖZLEMÉNYEK Rovatvezető Dr. VOJNITS ANDRÁS Vizsgálatok magyarországi Hesperiidae és Lycaenidae fajokon (Lepidoptera) Az elmúlt évek intenzivebb gyűjtései során lényegesen bővültek ismereteink a problematikusabb magyarországi Hesperiidae és Lycaenidae fajok taxonómiáját, elterjedését és ökológiáját illetően, s ennek során a Spialia sertorius Hffmgg. , S. orbifer Hbn. , Palaeochrysophnus hippothoe sumadiensis Szabó, Pseudophilotes vicrama schifferm

ülleri Hemming taxonok specifikus és subspecifikus jegyeinek megítélésében igen nagy nézetkülönbség alakult ki a közép-európai (HEMMING 1929, LORKOVICH 1941 és 1973, BERGMANN 1953, KOVÁCS 1953, FRIESE 1957, URBAHN 1958, MAUCHA I960, KOCH 1963, GOZMÁNY 1968) és az egész Európa nappali-lepke faunáját feldolgozó angol szerzők (HIGGINS and RILEY 1971, HIGGINS 1975) között. HIGGINS (1975) munkájára általában jellemző, hogy egy sor jól identifikálható fajt a subspecies szintre "degradált" (pl. Spialia sertorius orbifer Hbn. , Ar- togeia napi bryoniae O., Palaeochrysophanus hippothoe candens Frühst., Coenonympha tullia rhodopensis Elwes stb. ), holott más szerzők munkája hitelt érdemlően bebizonyította az ellenkezőjét. Hasonló a helyzet az alfajok kérdésében is, amelyeket csak részben vesz figyelembe (ugyanigy tesz FORSTER /1955/ is). Megitélésem szerint különösen a magyarországi és általában a kárpát-medencei fajok szorulnak revizióra az ujabb kutatások alapján. A fenti, vázlatosan ismertetett problémák vezettek arra, hogy néhány hazai Hesperiidae és Lycaenidae fajunkat megvizsgáljam. Saját gyűjtéseimen kivül az alábbi gyűjtemények anyagából meritettem; TTM Állattára Budapest, Mátra Múzeum, Bakonyi Természettudományi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, EDMOND de LAEVER (Belgium) és VARGA ZOLTÁN (Debrecen).