S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 30/2. (Budapest, 1977)

Rhizomája erősebben ágyazódik a talajba, masszívabb állású. Itt tehát a szár szilárdító vázr rendszerének kevesebb a jelentősége. A levélen sokkal szembeszökőbb az eltérés a sztómák száma és nagysága közti összehasonlításánál. A transpiráció 70-80%-a sztómákon bonyolódik le. Az állandóan vizben élő nád levele 1 mm

2-nyi felületén az alsó, tehát a fonáki epidermiszen 1000, a szinen 700 sztóma működik. A szárazon élőnél a fonákon 500, a szinen 400 légzőnyilás található. Vagyis a vízben élő nád levelein a felületegységben foglalt sztómák száma átlagban kétszerannyl, mint a száraz talajon élő nádon. Ugyanakkor a higrofilos nád levelén a sztómák kisebbek, hosszuk 19-20^, mig a xerofil tipusu nádé nagyobbak és hosszuk 24-28^-t eléri. A száraz talajon élő nádon az 1/t-nyi felületre eső sztómák területösszege ugy aránylik a vízben élő nád sztómaösszegéhez, mint 1:1, 6. A sztómák közti eltérés lényege a növény élettanában domborodik ki. A száraz termőhelyen élő nád transpiráclója között döntő eltérés mutatkozik. A higrofilos nád transpirációja legalább másfélszer akkora, sokszor kétszerese a parti nádénál. Az arány 1:1, 7. Csaknem megközelíti a sztómák száma és nagysága közti összefüggés arányát. A vizi nád transpiráclójának nagysága, üteml eltérése, továbbá rapszodikussága, mert függvénye a viz fölötti párateltségnek a vizszintlngadozásnak, a széljárásnak - szélsőséges ötvözetű, mig a másiké egyenletesebb a környezeti biotikus tényezők miatt. A higrofil I nád vízháztartása bőségesebb nemcsak a transpiráclója, hanem a környező vízzel való érintkezése miatt Is. A növény fejlődésének ritmusa szorosan összefügg a vlz dinamizmusával. Ha a viz elapad, ami gyakori jelenség, akkor megváltozik a vízháztartás egyensúlya s a növény fejlődési ciklus alatti fejlődésében is ingadozást szenved. Nem képes lecsökkenteni a transpirációs igényét a viz gyorsabb eltűnésével, mert szervezete képtelen Ilyen gyorsan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez » Jelentkezik a plazmolizis, mert viztároló sejtjel alig alakultak, fejletlenek, hiányosak. A szárazságtűrő növények legfontosabb tulajdonsága az a képesség, hogy szöveteik az ideiglenesen erős viztelenedést a további fejlődés károsodása nélkül, vagy csekélyebb zökkenővel képesek elviselni. Sejtjeiben kisebb a protoplazma ozmózis ingadozása. Nagyobb szárazság esetén se zárják be gázcserenyilásaikat és igy dinamikusabban folytatják asszimilációjukat. Az állandóan szárazon élő nád leveleiben a viztartó sejtek mivel nagyobbak, a párolgást ellensúlyozó epidermisz szőrképletek valamivel hosszabbak s igy fékezőleg hatnak a vízveszteség ütemére. A xerofil nád vízháztartása tehát kiegyensúlyozottabb. Tekintetbe kell még venni, hogy a nád tarackjából való fakadás nádszálanként eltérő idejű. Más a vizében kötődött és más a szárazabb talajban élőé. Sőt mindkét termőterületen fejlődésnek induló nádhajtás növekedési ütemében is van eltérés. Következménye, hogy a nád levélbontási szakasza is ingadozó idejű egyedenként. Igy különböző fejlettségű nádattalál a kibujt imágó. A vizben fejlődő bár korábban kezdi a nyúlást, tovább tart a vízoszlop magasságától függően s igy későbben bontja leveleit, mint az arasznyi fiatalabb szárazföldi nád. Már elhajlanak a szárölelésből a xerofil , nád levelei, amikor a legtöbb vízi társa még csak dárda módra mered a viz tükre fölé. Igy anádgubacs-légy a legalkalmasabb gazdanövényt keresi tojásai számára a szárazföldi nádon. A vizben növő nád elkerülésének egyik tényezőjét kell feltételezni az eltérő idejű fejlődési állapot miatt. Ha az eddigieket összefüggésbe hozzuk a nádgubacs-légy biológiájával, akkor következő előnyök, illetve hátrányok származását ismerhetjük fel mindkét nádon való fejlődés esetén: 1. A nádgubacs-légy kirepülése időpontjában a legalkalmasabb fejlettségű nádhajtást megkeresve helyezi el tojásait. Mivel a xerofita nád kedvezőbb lehetőséget nyújt a légynek, ezt választja Ivadékai nevelésére, 2. A xerofita nád epidermisze kevesebb támasztó sejtje révén lágyabb szerkezetű, tehát a gubacs növekedését, továbbá az imágó kibújását megkönnyíti. 3. Azzal, hogy a szárazföldi nádnak kisebb és egyenletesebb á transporáclója, továbbá a nád élettartama független a viz mozgásától, a gubacs fejlődésével arányban áll a nád kifejlődése s ezáltal kedvezőbb feltételek alakulnak a lárva számára, mint az a abiotikus tényezőknek kitett rapszodikus növekedésű higrofita nádon. 4. A gubacs a nád tenyésző csúcsa alatti szSveti állományban fejlődik, ami miatt a nád növekedésében visszamarad. Az alig félméteres szár a szárazföldön a talajhoz közel a környező növénytakarótól védettebben tenyészik; ezzel szemben a vízben az alacsony szárban veszélyeztetve lehet a vízszint ingadozásától, amennyiben a viz elöntené vagy a hullámzás nedvesítené. Súlya vagy megdöntené a nád állását, vagy megrothadna az állandó nedvességtől. 5. Az állóvizek feltöltési zónájában élő nád fejlődéstörténetileg szárazföldi eredetű. Az öröklött tulajdonságok determináló következményeként a Lipara lucens ezért kötődik a xerofita jellegű nádhoz.