S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 30/2. (Budapest, 1977)

felkerestük s a lámpázás kivételével (az időjárás lehetetlenné tette) valamennyi gyűjtőm ód szerünket alkalmaztuk itt. (No. 3-5, 17-20, 27-28), közülük különösen a kőforgatás volt eredményes, de a hegyi legelőkön rendkívül gazdag Scarabaeidae anyagot is gyűjtöttünk. A várostól Ny-ra, teljesen más jellegű táj fogadott. Az erózió által erősen feltagolt törmeléklejtőkön csak gyér növényzet tengődött, Juniperus, Pinus halepensis és Eucalyptus erdőfoltokkal. A legjobb gyűjtési lehetőséget itt a Mellegue folyó partja jelentette (No. 7.), ahol a parti iszapban és a partmelléki homokpadokon változatos fauna élt. A déli és dny-i, délkelefi lejtők nagyrészt mezőgazdasági müvelésbe vont területek voltak, ahol viszont a gyomszegélyek és 'a kisebb vízfolyások (Oued Ettin) partjai mentén élő eredeti növényzet jelentett igen jó gyűjtési lehetőséget (No. 12-16), Itt elsősorban hálózassál és egyeléssel tudtunk eredményesen dolgozni. A várostól szintén délkeletre kisebb lefolyástalan medence, ottjártunkkor teljesen kiszáradt fenekén igen eredményesen talajcsapdáztunk, (No. 29), s jó eredményeket hozott a környéken legelő tehéncsordák ürülékének futtatása, (No. 1-2.) usztatása is. Különleges, bár szegényes biotópot jelentett az algériai határ közelében az El Kef - Sakiet-i ut mentén, az El Khol folyó közelében lévő sós terület, ahol a gipszes homok (bizonyosan sok m vastag) felszínét alig néhány cm-es talajréteg fedi. Ennek ellenére a Pinus halepensis öreg példányai is megtalálhatók voltak. Ugyancsak ezen a környéken gyűjtöttünk olyan terepen, ahol a mészmárga alapközetet szinte semmi talaj sem fedte (No. 22-26.) Szintén El Kef-bői indulva jutottunk el északra előbb Jendouba majd egészen Ain Draham környékére. Ez utóbbi már a legcsapadékosabb területe az országnak és igy gazdag paratölgy erdők váltják fel az addigi szegényesebb erdei vegetációt. Sajnos a kedvezőtlen Időjárás miatt mindössze egy napot tölthettünk a területen, ez legfeljebb tájékozódásra, némi egyelésre, hálózásra és a talajminták felvételére volt elég (No. 37-40), pedig a látottak alapján bizonyosan Tunisz legérdekesebb területeinek egyike. H. Sfax környéke Szállásunk és bázisunk Sfax-tói 33 km-re, ÉNy-ra, Boughrarában, az INAT mezőgazdasági kombinátjához tartozó főiskolában volt, amely egy óriási olajfaültetvényben épült. Ezen a vidéken az olajfaerdők (Sfax központtal) mintegy 80 km sugarú félkörben uralkodnak, igy az eredeti vegetációt itt csaknem teljesen kiirtották. Természetes állapotokat csak a lefolyástalan medencékben kialakult sós mocsarak, a kisebb vízfolyások partjai, a tengerpart igen rövid szakaszai és néhány egész kicsi, teljesen terméketlen, köves terület őrzött meg. Ennek ellenére, hála nagy mozgási lehetőségünknek, igen változatos anyagot gyűjtöttünk össze és minden gyüjtőmódszert alkalmazni tudtunk. Különösen eredményesen lámpáztunk Boughrarában (No. 60, 61, 64, 70) és a tengerparton (No. 85), annak ellenére, hogy csak 3-4 igazán alkalmas, szélmentes esténk volt. Ugyancsak eredményes volt a növényzet hálózása, kopogtatása: ottlétünkkor éppen tömegesen virágzott egy Ferula faj (Umbelliferae), amely itt is gyülekezési helye volt a Hymenoptera és Diptera faunának (No. 93). Érdekes, hogy az ugyanakkor nyiló olajfa virágjait alig látogatta rovar, viszont igen sok állat akadt a virágzásuk kezdetén lévő Tamarix bokrokon (No. 94-95). Sokat gyűjtöttünk a sósmocsarak környékén is, különösen gazdag anyagot eredményeztek az itt lerakott talajcsapdák, amelyek hatásosságát legtöbbször romlott hússal fokoztuk (No. 99). ül. Degache környéke A Chott El Djerid, az országot Ny-K irányban szinte két részre felező óriási sós mocsár É-i partján fekvő oázisvároskák egyike. Itteni elhelyezésünk lehetővé tette, hogy egyrészt eljussunk a Nefta közelében kezdődő valódi homoksivataghoz (No. 115) és ugyanakkor gyűjtsünk a Degache - Gafsa közti, változatos sivatagi biotópokban, ahol köves, homokos, sós területek váltakoznak (No. 111-114). Gyűjtöttünk az oázisok belsejében, a pálmaültetvények aljnövényzetén is (No. 122-124), ahol meglepően gazdag fauna él, nemcsak a dudvaszintben, hanem az öntözés ellenére (vagy éppen emiatt?) a talajszinten is. Ez utóbbinál kiemelhető a szokatlanul gazdag Carablda fauna, amelyet talajcsapdáink gyűjtöttek össze (No. 118). Az idő rövidsége miatt a sivatagos részeken nem volt lehetőségünk mindenütt alapos munkára, azonban az itt élő növények (Ephedra, Statice, stb. ) kiásása, kicsákányozása, ha egyedszámban nem is, fajszámban rendkivüli rovaranyagot eredményezett (No. 113). Ugyancsak szenzációs volt, egy-két alkalommal a fényre repülő rovarok tömege, (No. 102, 108, 116). A Chott El Djerid belsejében különösen eredményes volt az iszaplakó legyek gyűjtése. (No. 120).