S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 30/2. (Budapest, 1977)
Bár az O. dubia Heyd. magyarországi előfordulását nem tartom kizártnak, vizsgálataim alapján nem tekinthetjük a hazai fauna tagjának. Előkerülésével, főleg a Dunántúl délnyugati területein azonban számolhatunk. Az O. dubia Heyd. a latruncula-nál valamivel kisebb, 20,5-21,5 mm fesztávolságú, az O. versicolor Bkh.-hez morphológiailag közelálló faj. Elülső szárnyának alapszine sárgásszürke, a középtér vörös, amely gyakran szürkébe megy át. A kör- és vesefolt nem emelkedik kl a középtér alapszínéből. A postmedia külső peremén erőteljes fehér iv húzódik. A submarginalis fehéres-, sárga sszürke. A rojtok szürkésbarnák, barnásszürkével tagoltan (HEYDEMANN 1942). A him és nőstény ivarszervek alapján a faj jól elkülöníthető. Az ivarszerveket HEYDEMANN nyomán kiegészítve a 3. ábrán szemléltetem. Röpülési ideje az irodalmi adatok szerint (HEYDEMANN 1942, FORSTER 1971) július hónap. Igen ritka, lokális, atlantomediterrán elterjedésü faj, amelynek a Polymixis flavicincta F. hasonló északi irányú expanziója nem ismert. Hazánk határaihoz legközelebb Fiume környékéről mutatták ki. FAZEKAS, I.: Angaban zur Verbreitung der Oligia-Arten in Ungarn (Lepidoptera) Eine morphologisch am schwersten bestimmbare Gruppe der Noctuidae-Arten bildet die Gattung Oligia. Das erste glaubenswürdige Exemplar von O. versicolor Bkh. wurde in Ungarn bereits 1935 erbeutet, doch wegen Identifikationsproblemen wird dieser Fund erst heute bekannt. Eine Verbreitung In Ungarn, ähnlich dem europäischem Areal, ist nur zum Teil geklärt. Aufgrund meiner Geschlechtsorgan-Untersuchungen kann festgestellt werden, dass in Ungarn zwei verschiedene und gut unterscheidbare Populationen vorkommen (Abb. 2.). Die bisherigen Fundorte von O. ve rsicolor Bkh. fallen auf das Berg - und Hügelland, 140-650 m über dem Meeresspiegel. O. versicolor vojnltsi Kovács kommt vorwieglich inNord-Ungarn vor, doch sind auch zwei Fundorte neben Budapest bekannt (Budaer- Berge). Aufgrund von Untersuchungen an den Geschlechtsorganen, der in der früheren ungarischen Literatur als O. dubia Heyd. (KOVÁCS 1953, 1968) bekanntgegebenen Exemplaren, konnte festgestellt werden, dass sie nicht mit der von HEYDEMANN 1942 beschriebenen Art identisch sind und so auch nicht zur ungarischen Fauna gehörend, betrachtet werden können. Trotzdem kann die atlantomediterrane O. dubia Heyd. in Süd-West- Ungarn eventuell erbeutet werden. IRODALOM - LITERATUR 1. FAZEKAS, I. (1976): Adatok a magyarországi nagylepkék ismeretéhez. - Fol. Ent. Hung., 2. FORSTER, W. -WOHLFAHRT, Th.A. (1971): Die Schmetterlinge Mitteleuropas. IV. Eulen. Franckh.Verl.Suttgart, pp. 329. 3. HEYDEMANN, F. (1942): Zur Morphologie und Anatomie der Gattungen Procus Oken und Miana Stephens (Lep.Noct.) .-Stett.Ent.Ztg. , 103:-28. 4. KOCH, M. (1972): Wir bestimmen Schmetterlinge.-Bd. 3. Eulen.-Neumann Verlag-Radebeul und Berlin, pp. 287. 5. KOVÁCS, L. (1953): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük. - Fol. Ent. Hung. , 6:76-164. 6. KOVÁCS, L. (1958): Die Veränderungen in der Gross-Schmetterling fauna von Ungarn seit dem Erscheinen der Fauna Regni Hungáriáé bzw. des Schmetterlingsbuches von Abafi-Algner.-Fol. Ent.Hung 11:133-188. 7. KOVÁCS, L. (1967): Oligia versicolor vojnitsi ssp.n. (Lepidoptera: Noctuidae).-Acta Zool. Ac. Sei. Hung., 13:363-366. A szerző cime: FAZEKAS Imre (Anschrift des Verfassers) Komlói Múzeum H-7300 Komló Kossuth L.U.117.
