S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 30/2. (Budapest, 1977)

szeomlott. Ez a gradáció egybeesett az országos gradációval, befejezése pedig egy évvel megelőzte azt. A következő gradáció a Bükk-hegységben 1973-ban kezdődött, de csak egész kis gócokban. 1974ben tetőzött, de a bejelentett és megfigyelt kárterület alig 10%-a volt az 1962.évinek. 1975-ben még elég nagy területen folytatódott, a kezdeti gócaiban összeomlott. 1976-ban már csak egy-két kisebb gócban fordult elő. A Mátra-hegységben a második gradáció 1972-ben indult. 1973-tól 1976-ig fokozatosan növekedett a kárterület. A maximumát 1076-ban érte el, de ez is csak 8%-a volt az 1963. évi kárterületnek és megkezdődött a végleges összeomlása. A gradációk kiindulási gócai megfigyeléseim szerint mindkét hegységben a gyertyános bükkösök voltak, innen terjedt tovább a fő kárterületekre a kocsánytalan tölgyesekre. A négy kárositó faj közül a leghamarabb az O.b r urna ta

, legkésőbb a C .pennaria jelent meg és fejlődött ki. A négy faj %-os előfordulása a Bükk- és Mátra-hegységben a felvételi adatok szerint mindkét gradáció alkalmával évente változott, de a domináns faj minden évben az O. brumata volt. Legkisebb %-ban rendszeresen a C. pennaria jelent meg. A négy araszoló fajjal mindkét gradáció alkalmával és mindkét hegységben együtt károsított a Tortrix viridana L., továbbá más araszoló fajok Is előfordultak, de ezek csak igen kis %-ban. Faji összetételük és %-os előfordulásuk a kísérleti területeken helyenként és évenként is változott. Megfigyeléseim szerint mindkét gradáció összeomlását mindkét hegységben főleg biotlkus tényezők okozták. Az első gradáció alkalmával a helyszíni megfigyelések és laboratóriumi nevelések szerint a hernyók mintegy 60%-a vírusfertőzés következtében pusztult el és csak 40%-ban pusztították a hernyókat fürkészlegyek, kis bábrabló (Calasoma inqusitor L.) és fürkészdarazsak. A második gradáció összeomlásában viszont már a fürkészlegyeknek, kis bábrablónak, és fürkószdarazsaknak volt a fő szerepe, vírusfertőzés csak kisebb (15-20) %-ban fordult elő. Az egyes araszoló fajok %-os előfordulása és gradációs viszonyai. A négy résztvevő araszoló faj megjelenési arányát, évenkénti %-os előfordulását és fajonkénti populációdinamikai változását a fénycsapdák fogási adatai alapján lehet jól értékelni. (2.táblázat). 2. táblázat A négy araszoló faj előfordulása 1961 és 1975 között a fénycsapdákban ÉV O. brumata E defoliaria E. aurantiaria C.pennaria ÉV db % db % db % db % 1961 14.886 70 3 936 18 1.332 6 1.269 6 1962 19.412 51 7 978 21 8.976 24 1.606 4 1963 2.193 3 7 2 506 42 1.120 19 130 2 1964 1.004 28 2 154 59 404 11 70 2 1965 261 57 104 24 44 11 38 8 1966 574 81 52 7 51 7 33 5 1967 430 65 45 7 9 b 15 89 13 1968 1.233 68 175 10 147 8 251 14 1969 3.877 70 676 12 159 3 824 15 1970 4.457 50 1 499 17 460 5 2.485 28 1971 12.128 65 1 931 10 483 3 4.025 22 1972 6.138 58 3 355 31 623 6 556 5 1973 5.533 69 1 843 23 397 5 203 3 1974 3.655 33 fi 968 63 437 3 57 1 1975 3.483 54 2 324 36 477 7 163 3