S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)
4. Chlorionidea flava P. Low, 1885 - Vizsgálati anyag: Budapest: Hármashatárhegy (HORVÁTH, 1902. VI. 29, 14 ó* + 4 ^macropter; BARTKO, 1903. VB. 19. 3 6* + 1 ó* macropter, 1 â). A faunakatalógus (HORVÁTH, 1897 b: 56) emliti ugyan e fajt, de csak az Adria partjáról. Elsősorban Közép-Európából ismerjük, de Észak-Olaszországtól kelet felé Ukrajnán át Grúziáig elterjedt (LOGVTNENKO, 1975: 129). Főként száraz helyeken, tömött gyepekben fordul elő. Az egyszinü világos sárga test hátoldalának középvonalában végighúzódó fehér sávjárói és az ivarszerv fogójának jellegzetes, végén két csúcsban kihúzott alakjáról biztosan felismerhető. . 5. Acanthodelphax denticaudatus (Boheman, 1847) - Vizsgálati anyag: Kőszeg (HORVÁTH, 1933. VB. 19, lí+1 & macropter). Nagy-Britanniától, Észak-Franciaországtól, Svájctól, Ausztriától Cseh- és Lengyelországtól, a Baltikumtól és Finnországtól északra, illetve nyugatra fordul elő. KözépEurópában ez most a legkeletibb lelőhelye. Erdei, lápi állat. Az ivarszelvény ventralis középvonalában eredő, felfelé hajló erős tövisszerü nyúlványáról azonnal és biztosan felismerhető. 6. Oncodelphax pullulus (Boheman, 1852) - Vizsgálati anyag: Gyenesdiás (GYORFFY, 1910. VBI. 5, 1 ô*). Elsősorban Észak- és Északnyugat-Európában fordul elő, de ismeretes Svájcból, Ausztriából és Jugoszláviából is. A Kárpát-medencéből eddig még nem volt ismeretes. Vizenyős, nedves helyeken él. Az eddigi egyetlen hazai példány is ilyen helyről került elő. Kétszer olyan magas, mint széles ivarszelvényéről, különleges analis tubusáról azonnal és könnyen felismerhető. 7. R ibautodelphax imitans (Ribaut, 1953). - Vizsgálati anyag: Budapest (SZTUDVA, 1 ű), Ujfehértó (HORVÁTH, 1923. VB. 16, 1 6). Nyugat- és Közép-Európában terjedt el, eddig ismert legkeletibb lelőhelye Romániában van. Életmódját alig ismerjük, DLABOLA (1955: 122) szerint halofil faj. A collinus (Boheman, 1847) fajcsoport tagja, az ide sorolt fajokat csak nagyon gondos ivarszerv vizsgálatok alapján lehet egymástól biztosan elkülöníteni. Magyarországon eddig alig ismert fajok 1. Megadelphax sordidulus (Stâl, 1853) - Vizsgálati anyag: Budapest (HORVÁTH, 1914. VBI. 30, 3 &+ 1 & macropter, 1915. VHJ. 29, 1 $ GYORFFY, 1915. VB.4. 1 ó\ Hámor (Borsod) (HORVÁTH, 1925. VBI. 24, 1 ó 1 ), Zirc (PÁVEL, 1 â), Kőszeg (BORVÁTH, 1933, VB. 26, 1 #). Magyarországról eddig csak a Dunántúlról (Pápa, Zirc, Oroszvár) volt ismeretes. Csaknem az egész Palearktikumban elterjedt. Xerofil fajnak tartják s eddig főleg, napsütötte füves helyeken gyűjtötték. A sikvidékektől a magas hegységekig mindenütt megtalálható, de sehol sem gyakori. Az eddigi hazai adatok - bár jórészének közelebbi élőhelyét nem ismerjük - nem látszik alátámasztani a faj xerotherm voltát.
