S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)

Szám-zi-jáni szállodánk a tajgaerdőben állott. A szálloda egyik földszinti szobájából kivezetve a kábelt, egy zavartalan erdei tisztáson szerelhettük fel lámpánkat. A kel­lemes, meleg éjszakában - annak ellenére, hogy erős holdfény volt - igen sok lep­két fogtunk. Itt araszolólepke is bőven volt, különösen Boarmia, Arichanna és Hip- parchus fajok. Feltűnő volt a tágabb értelemben vett Larentiák hiánya. A bagolylep­kék közül sokféle Phytometrina került ölőüvegeinkbe. Hasonlóan kedvező volt Gyémánt-hegységi szállásunk is. Itt - nagy szerencsénkre ­a tulajdonképpeni nagy szálloda telve volt, s mi egy kis alpesi jellegű házban kaptunk helyet, mely közvetlenül érintkezett az erdővel. Itt is bevittük lámpánkat az erdőbe, olyan mélyen, amennyire csak a vezeték engedte. Az igen meleg - bár néha kissé szeles, máskor esős - éjszakákon óriási volt a repülés. Nem csak a gyüjtŐlepedőt, hanem a környező fákat, bokrokat is ellepték a lepkék, sőt a földön a fü között is mindenütt rovarok ültek vagy mászkáltak. Egy gyűjtésre eső "rekordunk" több mint 1.600 példány volt; nem mintha nem lehetett volna jóval többet is megfogni, de eny­nyit tudtunk megfelelően kezelve elrakni. Annak jeleként, hogy itt már délebbi terü­leten gyűjtöttünk, igen sok volt a szender (Sphingidae ), óriási számban repültek a közepes és nagytermetű puposszövők (Notodontidae ), de rengeteg volt az araszol ólep­ke ( Geometridae ) és bagolylepke ( Noctuidae ) is. A Larentiinae alcsalád képviselői in­nét is csaknem hiányoztak. Viszont nagy tömegben repültek molylepkék (Microlepi­doptera), főképpen a Pyraustidae és Pyralidae családokba tartozó fajok, melyek észa­ki gyűjtéseinken alig kerültek elő. Az éjszakai lámpázások alkalmával több meglepő tapasztalatra tettünk szert. így pl. az erős holdfény, különösen ha erdőben állítottuk fel lámpánkat, egyáltalán nem za­varta a gyűjtést. Ez volt a helyzet az esővel is. Egy éjszaka igazi monszun esőzés volt, órákon keresztül ömlött, de a lepkéket ez szemmel láthatóan korántsem zavar­ta. Mi magunk eresz alá kellett hogy húzódjunk, mert felszerelésünk elázott, az ölő­üvegeinkbe folyt a viz és lámpánk veszedelmesen sistergett. Szerencsére, a lepkék a házba is követtek és végül ez az éjszaka az egyik legjobb fogást eredményezte. Ér­dekes volt azt is megfigyelnünk, hogy az éjszaka második felében sokkal nagyobb volt a rajzás, mint az elsőben. Este 8-1/2 9 között sötétedett, ekkor még csak 1-2 lep­ke repült a lámpára. 9 körül jött néhány olyan állat, amelyik csak ekkor mutatko­zott, később nem. 9-1/2 10 és 1/2 11-11 közé esett egy nagyobb rajzás, majd ezt kö­vetőleg éjfél után 1-1/2 2-ig egy "csendesebb" időszak következett. Az ezután megin­duló rajzás viszont minden képzeletet felülmúlt. Szinte megelevenedett az erdő, min­den mozgott, olyannyira, hogy a rengeteg lepke komoly zajt is csapott. Nappali lepkéket viszonylag kisebb számban fogtunk. Északon, a Pektuszán közelében, ahol a tajgaerdő felszakadozik, nagy kiterjedésű virágos tisztásokat találtunk. Itt né­hány Erebia-faj olyan nagy számban repült, hogy két óra alatt százas szériákat gyűj­töttünk. Feljebb, a havasi'gyep régióban pedig Parnassiusok repültek nagy számban. A Gyémánt-hegységben a nappali lepkék jő része már lerepült, kopott volt. Esős, de meleg napokon jól lehetett gyűjteni, jobban, mink "jó" időben. Ha a Nap sütött, az igen élénk allatokat nagyon nehéz volt elfogni, a nagytermetüeket (pl. Papilio ) nem is tudtuk. Szemerkélő esőben a virágokon táplálkoztak vagy lomhán repkedtek a lepkék, ilyenkor legtöbbjüket könnyen zsákmányul ejtettük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom