S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)
Szám-zi-jáni szállodánk a tajgaerdőben állott. A szálloda egyik földszinti szobájából kivezetve a kábelt, egy zavartalan erdei tisztáson szerelhettük fel lámpánkat. A kellemes, meleg éjszakában - annak ellenére, hogy erős holdfény volt - igen sok lepkét fogtunk. Itt araszolólepke is bőven volt, különösen Boarmia, Arichanna és Hip- parchus fajok. Feltűnő volt a tágabb értelemben vett Larentiák hiánya. A bagolylepkék közül sokféle Phytometrina került ölőüvegeinkbe. Hasonlóan kedvező volt Gyémánt-hegységi szállásunk is. Itt - nagy szerencsénkre a tulajdonképpeni nagy szálloda telve volt, s mi egy kis alpesi jellegű házban kaptunk helyet, mely közvetlenül érintkezett az erdővel. Itt is bevittük lámpánkat az erdőbe, olyan mélyen, amennyire csak a vezeték engedte. Az igen meleg - bár néha kissé szeles, máskor esős - éjszakákon óriási volt a repülés. Nem csak a gyüjtŐlepedőt, hanem a környező fákat, bokrokat is ellepték a lepkék, sőt a földön a fü között is mindenütt rovarok ültek vagy mászkáltak. Egy gyűjtésre eső "rekordunk" több mint 1.600 példány volt; nem mintha nem lehetett volna jóval többet is megfogni, de enynyit tudtunk megfelelően kezelve elrakni. Annak jeleként, hogy itt már délebbi területen gyűjtöttünk, igen sok volt a szender (Sphingidae ), óriási számban repültek a közepes és nagytermetű puposszövők (Notodontidae ), de rengeteg volt az araszol ólepke ( Geometridae ) és bagolylepke ( Noctuidae ) is. A Larentiinae alcsalád képviselői innét is csaknem hiányoztak. Viszont nagy tömegben repültek molylepkék (Microlepidoptera), főképpen a Pyraustidae és Pyralidae családokba tartozó fajok, melyek északi gyűjtéseinken alig kerültek elő. Az éjszakai lámpázások alkalmával több meglepő tapasztalatra tettünk szert. így pl. az erős holdfény, különösen ha erdőben állítottuk fel lámpánkat, egyáltalán nem zavarta a gyűjtést. Ez volt a helyzet az esővel is. Egy éjszaka igazi monszun esőzés volt, órákon keresztül ömlött, de a lepkéket ez szemmel láthatóan korántsem zavarta. Mi magunk eresz alá kellett hogy húzódjunk, mert felszerelésünk elázott, az ölőüvegeinkbe folyt a viz és lámpánk veszedelmesen sistergett. Szerencsére, a lepkék a házba is követtek és végül ez az éjszaka az egyik legjobb fogást eredményezte. Érdekes volt azt is megfigyelnünk, hogy az éjszaka második felében sokkal nagyobb volt a rajzás, mint az elsőben. Este 8-1/2 9 között sötétedett, ekkor még csak 1-2 lepke repült a lámpára. 9 körül jött néhány olyan állat, amelyik csak ekkor mutatkozott, később nem. 9-1/2 10 és 1/2 11-11 közé esett egy nagyobb rajzás, majd ezt követőleg éjfél után 1-1/2 2-ig egy "csendesebb" időszak következett. Az ezután meginduló rajzás viszont minden képzeletet felülmúlt. Szinte megelevenedett az erdő, minden mozgott, olyannyira, hogy a rengeteg lepke komoly zajt is csapott. Nappali lepkéket viszonylag kisebb számban fogtunk. Északon, a Pektuszán közelében, ahol a tajgaerdő felszakadozik, nagy kiterjedésű virágos tisztásokat találtunk. Itt néhány Erebia-faj olyan nagy számban repült, hogy két óra alatt százas szériákat gyűjtöttünk. Feljebb, a havasi'gyep régióban pedig Parnassiusok repültek nagy számban. A Gyémánt-hegységben a nappali lepkék jő része már lerepült, kopott volt. Esős, de meleg napokon jól lehetett gyűjteni, jobban, mink "jó" időben. Ha a Nap sütött, az igen élénk allatokat nagyon nehéz volt elfogni, a nagytermetüeket (pl. Papilio ) nem is tudtuk. Szemerkélő esőben a virágokon táplálkoztak vagy lomhán repkedtek a lepkék, ilyenkor legtöbbjüket könnyen zsákmányul ejtettük.
