S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)
Magyarországról eddig Tokajról és Sátoraljaújhelyről ismertették (HORVÁTH, 1897 b: 57). A mediterrán területektől eltekintve egész Európában elterjedt. Nedves réteken, lápos, mocsaras helyeken gyűjthető. Elterjedési területének déli vidékein jóval ritkább, mint az északi részén. 11. Struebingianella palliceps (HORVÁTH, 1897) - Vizsgálati anyag: Göd (HORVÁTH, 1897. IX. 2, 1 â), Soltvadkert (SZTUDVA, 1904. VII. 2-5., 1 ê), Szeged (coll. BRA NC SIK, 1 d). A faj tipus példányai közül egyedül a gödi magyarországi, a többi lelőhely most Jugoszláviához tartozik. Fő elterjedési területe a Balkán-félsziget, ahonnan nyugat felé Észak-Olaszországból (Trieszt, Genova), észak felé Magyarországról és Szlovákiából vannak előfordulási adataink. DLABOLA (1956: 32, Abb. 4-7) az egyetlen, aki eddig a faj ivarszervét vizsgálta és arról rajzokat is közölt. Biológiája eddig ismeretlen. 12. Xanthodelphax flaveolus (Flor, 1861) - Vizsgálati anyag: E fajról azért kivánok szólni, mert jóllehet a faunakatalógus (HORVÁTH, 1897 b: 57) 5 lelőhelyről is közli s ezek közül az egyik Velence, mégis a fajt törölni kell a magyar fauna tagjai közül. Elterjedési területének délkeleti részén csak magas hegységekben fordul elő, ezért a velencei előfordulása már eleve valószinütlennek tünt. A múzeum anyagában a Kárpát-medencéből 9 helyről vannak példányaink, de ezek mind a Kárpátok területére esnek. A faunakatalógusban emiitett velencei példányok (2 db) sajnos nőstények, igy biztos meghatározásuk nem könnyű, de [LOGVENENKO 1975: 142-145, Abb. 119 (4) és Abb. 120 (6)1 leirása és rajzai - elsősorban a tojócső melléklemezének (3 első gonocoxa) alapján a két példányt X. stramineus (Stal)-nak bizonyult. Ezért nemcsak a magyar faunából, hanem NAST (1972: 63) katalógusának elterjedési adatai közül is törölni kell Magyarországot. 13. Xanthodelphax stramineus (Stal, 1854) - Vizsgálati anyag: Budakeszi (BARTKO, V, 19, 1 â macropter), Peszér (UHL, 1903. VI. 8, 2 & + 1 d macropter), Gyón (ÚJHELYI, 1910. EX. 11, 1 fî macropter), Izsák (UHL, 1903. VB. 12, 2 â macropter; ÚJHELYI, 1910. VB. 15, l ó*. 1912. VB. I5-I6, 2 d), Bugac (HORVÁTH, 1898. V. 20, 3 d), Kiskunhalas (HORVÁTH, 1932. VBI. 25, 1 6\ KUTHY, 1932. EX. 3, 1 â). Dorozsma (HORVÁTH, 1897. VEI. 19, 1 d), Gyoma (HORVÁTH, 1892. VII.,8, 1 ó*; UHL, 1908. VI. 11, 1 d), Nyíregyháza (HORVÁTH, 1887. V. 25, 3 6), Ujfehértó HORVÁTH, 1923. VE. 14, 4 &, 1923. VE. 20, 2 & + 1 & macropter), Buj (HORVÁTH, 1922. VE. 7, 2 ó* + 1 & macropter, 1923. Vni. 4, 1 d), Hámor (Borsod) (HORVÁTH, 1925. VEI. 28, 1 6), Esztergom (BORVÁTH, 1921. EX. 8, 1 & macropter) Keszthely (HORVÁTH, 3 fj> UHL, 1904. VH. 27, 1 & macropter, 1904. VEI. 4, 2 &) Vanyarc (HORVÁTH, 1911. VE. 20, 2 d), Gyenesdiás (GYORFFY, 1 â macropter; HORVÁTH, 1912, 6 Ó), Tihany (HORVÁTH, 1928. VE. 21, 1 &+ 1 d macropter) Szántód (HORVÁTH, 1929. Vn. 29, 3 â + 1 & macropter), Balatonkenese (HORVÁTH, 2 d), Velence (HORVÁTH, 1883. VBI. 25 1 ç, 1 o macropter). Magyarországról eddig Budapestről és az Alföld déli részének négy helyéről volt ismeretes. Csaknem egész Európában honos, sőt elterjedési területe kelet felé egészen Kazahsztánig nyúlik. Száraz, füves helyeken él.