S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 28/2. (Budapest, 1975)
a tőrösdarazsak (Scolioidea) fedezhetők fel rendszeresen. Ezek közül is a méhalkatuak megjelenése mondható általánosnak. A táblázatban foglalt adatok és más megfigyeléseim tapasztalatai alapján ugy látszik, hogy a kapar ódára zsak illetve a tőrösdarazsak megjelenése száraz-meleg viszonyok között, laza (lösz tipusu vagy magas homoktartalmu) talajszerkezet esetén jellemző. A vadméhek faj száma a tőrös- és kaparaódarazsakét jóval felülmulta. A vadméhek esetében azonban feltűnő, hogy az egyszerűbb csoportok (Andrenidae, Halictidae) gazdagabban képviseltek, mint a legfejlettebb család (Apidae). Ugyanakkor szembetűnő, hogy két családot (Melittidae, Megachilidae) egyáltalán nem lehetett kimutatni. A vadméhek nagyobb fajszáma ellenére, a legtöbb kimutatott taxon ritkának bizonyult. 40 %-uk csak egyetlen, 30 %-uk csak két esetben került elő. Csupán egyes fajok (Andrena flavipes , Bombus lapidarius, B. terrestris, Halictus simplex, H. subaura- tus, Lasioglossum malachurum) jelentek meg gyakrabban. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek egyúttal a legközönségesebb hazai vadméhek. Vadméhek pollengyüjtése vöröshagyma virágzatokon A vizsgált vadméhfajok nőstényei a vöröshagyma virágzatokban szinte kivétel nélkül pollent gyűjtöttek. Ezáltal viselkedésük a mézelő méhekétől merőben különbözőnek bizonyult, hiszen az utóbbiak körében hazai viszonyok között a pollengyüjtők arányát vöröshagymán elenyészőnek találták (BENEDEK et GAÁL 1972, BENEDEK 1974). A szoliter és szemiszociális vadméheknél, az összes nőstény pollent gyűjtött. Csupán a Bombusf ajoknál lehetett nektárgyüjtő egyedeket megfigyelni. A Bombus lapida rius dolgozóknál a nektárgyüjtők aránya csak 1-5 %, a Bombus terrestrisnél viszont 20-50 % volt. A pollengyüjtési viselkedés megítélésében elsőrendű, hogy milyen a tiszta Allium- és a szennyezett pollen rakományok gyakorisága, a szennyező pollenek mennyisége és minősége. A vadméhek illat alapján már távolról felismerik a virágokat, azonosításra azonban csak közvetlen közelből képesek. Előfordul ezért, hogy bizonyos virágfaj látogatására állandósult egyedek, gyüjtőutjuk során más virágra szállnak. Kis menynyiségben előforduló (2 %-nál kevesebb) szennyező pollen tehát a véletlen tévedéseknek tulaj donitható. A kapott adatok (2. táblázat) szerint a vöröshagyma virágzatokon gyűjtött egyedek pollengyüjtésére jellemző, hogy a szennyezésmentes rakományok aránya csekély, átlagosan csupán 35 %. A vizsgált hagymaparcellák illetve táblák gyakorlatilag gyommentesek voltak, tehát a szennyező pollen jelentős mértékben a szokásosnál nagyobb távolságból, a területen kivüli forrásokból származhatott. A tiszta és a 2 %-nál kisebb mértékben szennyezett rakományok együttes aránya is csupán 69 %, ami jóval kisebb érték, mint ami más növényeknél jellemző. Ugyanakkor a szennyezett rakományok 53 %-ában 2 vagy több szennyező pollenfaj fordult elő. Ezzel magyarázható, hogy egyes szennyező pollenek szokatlanul nagy gyakorisággal voltak kimutathatók. A megvizsgált rakományok 40 %-ában lehetett felfedezni Compositae, 26 %-ában Papilionaceae és 16 %-ában Umbelliferae szennyezést. A szennyező pollenek előfordulásának mértékében - az elegendő számban gyűjtött - fajok esetében nem lehetett észrevehető különbségeket megállapítani.
