S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)

kőszegi előfordulására is ezt emliti bizonyítékul. VÉGH kisméretű gyűjteménye ma is megtalálható változatlan állapotban a szombathelyi Savaria Múzeumban, igy alkalmam volt személyesen meggyőződni arról, hogy az állítólagos Caesiata egy teljesen hibátlan és félreismerhetetlen, "ex larva" Scotopteryx (Ortholita) bipunctaria DEN.et SCHIFF., mellette a levetett báb hüvellyel. A SZENT-IVÁN¥ által közölt példánnyal való azonosság kétségtelenné teszi az*alája tűzött helytelen név, valamint az a tény, hogy a fenti szerző is VÉGH keltetéseként emliti e fajt. Ezek után a magyar faunajegyzékből a caesiata egyelőre feltétlenül törölhető! Lampropteryx suffumata DEN, et SCHIFF. - R - St 7 pld.; V.5.-25.- Ker 48 pld.; IV. 11.-V.28. Coenotephria salicata HBN. - SZ - Csak nyugati határszéleinken és középhegységeink magasabb részein, az É-Bakonyban is (RÉZBÁNYÁI). Calostigia olivata DEN, et SCHIFF . - R - St 25 pld. ; VII. 13. -IX. 13. - Ker 14pld.;VHI. 4. -IX. 17. Eulithis populata L. - K, R - St 33 pld.; VI. 17.-VIII.4. - Ker 23 pld.; VU.28.-Vu. 12., VII.24., VIII.17. - Eddig csak a Kőszegi-hg. területéről ismert hazánkban, első példányait KASZAB gyűjtötte a Stájerházaknál 1937-ben, azóta azonban semmit sem tudtunk ennek a széles elterjedésü, STAUDINGER szerint még É-Amerikában is fogható, hűvös klimát igénylő faj hazai lelőhelyéről és repülési viszonyairól. Bár van egy adatunk Mosonmagyaróvárról is (VISNYA), de ez kétséges, mert a gyűjtő sokszor megfordult a Kőszegi-hg.-ben is. A populata boreális vaccinietális herbophil komponensnek tekinthető, az Alpokban és a Kárpátokban elterjedt és gyakori, É-Európában pedig már a síkságokon fogható. A régebbi magyar irodalomban található lelőhelyadatok sajnos használhatatlanok, mivel nem tudták megkülönböztetni testvérfajától (

E. pyraliata DEN. et SCHIFF.), igy pl. a FRH és ABAFI is országszerte előfordulónak tartja. Tápnövényei elsősorban a fekete áfonya (Vaccnium martillus) és a rezgőnyár (Populus tremula), de néha füzön is előfordul. Ebből következően jeRegzetes lelőhelyei az áfonyás, nedves erdőszélek, tisztások. Legtöbb példányát 1966-ban fogta a csapda (18), ekkor elérte a 0,4 %-os évi dominanciát. Irodalmi adatok szerint repülési ideje VI. közepe-LX.közepe nálunk azonban vni. -ban már csak 2 példánya jelentkezett (2. diagramm). Előfordulását a Soproni-hg. -ben és a Vendvidéken is valószinünek tartom. Chloroclysta miata L. - R - St 1 pld.; 69.1X.29. - Hazánkban igen ritka (Sopron, Bükk, Jósvafő, Sárospatak) montán faj, tápnövényei a füz, éger, nyir és áfonya. Ch.truncata HUFN. - R - St 17 pld.; VI. 6.-VII. 14., VIII. 19.-LX.4. - Ker 23 pld.; VI. 7.-Vn.8.,Vin.l6.-LX.6. - Hör lpld.; 69. VI. 8. - Boreális vaccinietális herbophil faunaelem, de az áfonyán kivül sok más növényen is megél, igy egyre több hazai lelőhelyről kerül elő montán jellegű vidékeinken, még az É-Bakonyban is (RÉZBÁNYAI). (Ch. citrata L.) - ISSEKUTZ - Rechnitz - Szintén főleg áfonyán élő, montán faj,hazánkban csak Szécsényből és Bánhidáról ismert l-l példánya, de az Alpokban pl. gyakori. Thera stragulata HBN. -R-Kerlpld.; 68.VI.4. -Régen a Th. variata DEN. et SCHIFF, egyik formájának tartották, bár annak széleskörű elterjedése ellenére a stragulata csak Ausztria, Svájc és Németország területén fogható és jóval ritkább. Faji önállóságának körülményei azonban a jelenlegi hivatalos álláspont ellenére sincsenek teljesen tisztázva. Első hazai példányát 1955.V.27.-én ISSEKUTZ fogta Sopronban, és azóta tudomásom szerint csak Makkoshotykán (Zempléni-hg. ) került elő, erdészeti fénycsapda anyagából. Th.firmata HBN. -R-Stlpld.; 66.IX.19. - Ker 2 pld.; 67.IX.12., 29. -Hazánkban csak szórványosan előforduló adventiv boreális piceo-pinetális faunaelem, de nyugati határszéleinken őshonos.