S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)

Amathes castanea rieglecta HBN. - R - St 1 pld.; 64.rX.10. - Heide komponens, tápnövénye az áfonya, csarab, rekettye (Genista) és a zanót (Cytisus). Törzsalakja ÉNy-Európában repül (Anglia, Németország, Skandinávia), mig a ssp.neglecta főleg az Alpok déli völgyeiben és Közép-Európa K-i részein, de nem gyakori. Hazánkban is csak l-l példánya került eddig elő (Sopron, Fenyőfő, Uzsa, Esztergom) budapesti és pécsi előfordulása (ABAFI) nem bizonyított. Eurois occulta L. - R - St 1 pld.; 64.Vn.15. - Főleg áfonyán élő boreális elterjedésü faj, de más apró növényeken is megél, igy pl. 1970-ben Grönlandban nagy tömegben lépett fel, mint takarmánykártevő, erősen veszélyeztetve az ottani szegényes mezőgazdaságot. Hazánkban kevés helyről ismert (Sopron, Pannonhalma, Esztergom), de az Alpokban 2000 m-ig elterjedt, bár nem gyakori. Anaplectoides prasina DEN, et SCHIFF. - VÉ, R - St 2 pld.; 64.Vni.2. - Ker 2 pld.; 67.VI.14., vn.8. - FORSTER (1971) szerint Magyarországon nem fogható, pedig már 1955-ben előkerült Sopronból első hiteles példánya (ISSEKUTZ, 1956), majd Esztergomból, Szécsényból és Jósvafőről is. Főleg áfonyán, de : más apró növényeken (Calluna, Primula, Rubus) is élő, euroszibiriai lomberdei faunaelem, az Alpokban 2000 m-ig gyakori. Polia hepatica CL. - R - St 3 pld.; 64. VR.8.,9., 66.VR.5. - Ker 1 pld.; 68.Vn.8.Boreális vaccinietális herbophil faunaelem, tápnövényei az áfonya és nyirhajtások mellett sok más apró növény. A Kárpátokban és az Alpokban mindenütt előfordul, egészen az erdőhatárig. Első hazai példányát 1955-ben fogta RÁCZ GÁBOR a Zempléni hg-ben (ISSEKUTZ, 1956), azóta tudtommal másutt nem került elő. (Polia serratilinea TR. ) - F - Lelőhelyei Csehország, Szlovákia, Alsó-Ausztria és az Alpok D-i völgyei, tápnövényei főleg az Adonis vernalis és PulsatiRafajok, repülési ideje VI-Vni. Bár kőszegi előfordulása nem kizárt, bizonyitópéldányt nem ismerünk. (Mamestra cappa HBN. ) - PINKER - Rechnitz - Hazánk középső részein 1948 óta megtelepedett, vándorlásra hajlamos faj - KOVÁCS, 1952. (M.aliéna HBN.) - ISSEKUTZ - RECHNITZ, Hirschenstein - Jellegzetes homoki nagylepkefajunk, hazánkban Fenyőfőnél nyugatabbra ismeretlen.) Panolis flammea DEN. et SCHIFF. - R - St 38 pld.; IV.8. -V. 18. - Ker 161 pld.; III. 14.-IV.26., V.9.-17. - A leggyakoribb fenyőkártevő volt, egyedszáma 1964-67 között fokozatosan nőtt, egyes években IV. második felében az éjszakai nagylepke-aszpektus vezérfaja. Mythimna pudorina DEN. et SCHIFF . - K, R - St 8 pld. ; V. 26., VI. 24. -VII. 17. - Ker 5 pld.; VI. 26. -VII.4. Leucania comma turbida H

BN. - R-Stl0pld.; V.25., VI.20.-VII.29. - Ker 2 pld.; 67.

VII.14.; 68.

VII.14. - Csak magasabb középhegységeinkben. (Cucullia gnaphalii HBN.) - ISSEKUTZ - Rechnitz - Tápnövénye a Solidago virgaurea, Közép-Európában elterjedt, de ritka, az Alpokban csak 1000 m-ig, repülési ideje V-VI. Hazánkból ismeretlen (Lithomoia solidaginis HBN.) - PINKER - Rechnitz - Boreális vaccinietális herbophil komponens, tápnövényei a Vaccinium és a Ledum palustre, az Alpokban 1500 m-ig néhol gyakori. SZENT-IVÁNY emliti ugyan VÊGH kőszegi fogásaként, de hazai bizonyitópéldánya téves határozás. Blepharita adusta ESP. -R-Stlpld.; 65.VR.14. - Hazánkban először 1954-ben került elő a Bükkből (ISSEKUTZ, BALOGH IMRE), korábbi lelőhelyadatai (Isaszeg, Kaposvár) kétségesek (KOVÁCS, 1953). Azóta előkerült Jósvafőről és Sopronból is, de igen ritka. Conistra vaccinii L. - VÉ, Sz, R-St 634 pld.; IX.29.-V.7., V.18. - Ker 1158 pld. LX.10.-V.8. - A koratavaszi és a késő-őszi éjszakai nagylepkeaszpektus abszolút do-