S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)
( Parnassius apollo serpentinicus MAYER) - FRH - Bizonyitópéldányát nem ismerjük, viszont GOZMÁNY emliti egyes példányainak soproni előfordulását. Már SZENT-IVÁNY (1937) is irja, hogy bár a legközelebbi, az osztrák borostyánkői apollo n em mészkőhöz, hanem kristályos, szerpentin alapkőzethez kötött, Kőszeg környékén mégis látszólag nincsenek e faj számára kedvező területek. Ennek ellenére nem tartja lehetetlennek itteni előfordulását, és példának Kassahámort (Szlovákia) emliti, mint szintén nem tipikus lelőhelyet. Valószínűbbnek tartom, hogy egy multszázadi gyűjtő, még akár PÁVEL JÁNOS is, az akkori határviszonyok következtében messze elkalandozhatott a mai Ausztria területére, vagy éppen Kőszegről tett kirándulást a Borostyánkőre, és a pontatlan helymegjelölésből származott az állítólagos "kőszegi apollo". Amennyiben ezt a magyarázatot elvetjük, e fajt itt ma már valószinüleg kipusztultnak tekinthetjük.) Pheosia gnoma F. - R - St 5 pld.; 65.VII.29.; 66.V.14., VI.21., 25., Vni. 5. Leucodonta bicoloria DEN. et SCHIFF. - R - St 2 pld.; 66.V.12., 14. (Odontosia carmelita ESP. ) - HAYEK, 58.IV.26., Hirschenstein. Hazánkból ismeretlen. Tethea fluctousa HBN. - K, - R - St 19 pld., VI.13-VRI.8. - Hör 2 pld., 69.VI.7.,21. - Csalétekkel is többet fogtam (St 68.VR.13.). Polyploca flavicornis L. - R-Stlpld.; 65.Rí.29. Drepana curvatula BKH. - R - Ker 1 pld.; 67.vni. 8. - Hazánkban kevés helyen fogták, a dunántul Ny-i felében, a Bükk és a Zempléni hg. -ben. Antherea yamamay GUÉR. -R-Kerlpld.; 68. FX.3. - Első hazai példányairól 1957ben számolt be KOVÁCS. A dél-ausztriai betelepítés és tenyésztés következtében ma már a Venvidéktől Budapestig több helyről előkerült, a DNy-i határszélen pedig néha nagyobb számban is felléphet (TALLOS, 1959). Honosságával kapcsolatban sok vita folyt ugyanis kétségbevonható, a Japánból származó yamamay petéjének hazai áttelelése a szabadban. FORSTER (1960) szerint is DK-Európában részben elvadult, és az utóbbi években terjeszkedni látszó faj, jelentős dunántúli térhódítása azonban azt mutatja, hogy jelenleg feltétlenül a magyar lepkefauna tagjának tarthatjuk, mint jövevény, de bizonytalan jövőjű fajt. A fénycsapda Keresztkuton teljesen hibátlan cf példányát fogta. Aglia tau L. - F, VÉ, SZ, R - St 82 pld.; IV.29-V.22. - Ker 2 pld.; 67.V.12. - Jellegzetes bükkerdei faj, rendszerint rövid rajzással. Bár főleg nappal repül, Stájerházaknál repülési ideje egyes szakaszaiban még az éjszakai nagylepkeközösségnek is szubdomináns faja volt. Keresztkuti kevés egyedszáma nem reális eredmény, itt hernyóját is fogtam, többek között Castanea sativa-n. Endromis versicolora L. - F, VÉ, R - St 3 pld.; 65.IV. 7. ; 66.IV. 7. Miltochrista miniata FORST. - K, R - St 370 pld.; V. 26., VI. 13.-IX. 1., LX. 13. - Ker 2398 pld. ; VI. 4. -LX. 22., X. 12. - Hazánkban sokfelé fogható, de tipikus lomberdei faj. Kőszegi tömeges megjelenépe figyelemreméltó, mert FORSTER (1960) szerint soha nem gyakori, pedig Stájerházaknál a 4., Keresztkutnál az 1. leggyakoribb faj volt. Eilema depressa ESP. - K, R - St 183 pld.; VI-14., 18., 30.-VRI. 29. - Ker 1163 pld.; VI. 23. -IX. 9., 22. - A 13., ill. 3. leggyakoribb faj volt. Elsősorban tűlevelű és kevert erdőkben jellemző faj. E. lurideola ZINCK. - K, R - St 2281 pld.; VI. 26.-VRI.31., X.l., XI.8. - Ker 2079 pld.; VI. 12.-VIII.4. - Az 1., ill. 2. leggyakoribb faj volt, Stájerházaknál júliusban a magas nagylepke-egyedszámok ellenére is sok napon abszolút domináns. Tipikus erdei, főleg bükkerdei faj. Pericallia matronula L. - FRH, R - St 19 pld.; VI.4.-VII. 11. - Bár a FRH jelzi kőkőszegi és soproni előfordulását, bizonyitópéldányt eddig nem ismertünk, és a jelen században tudomásom szerint nem fogta itt senki. ABAFI is csak általánosságban em-
