S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/1. (Budapest, 1974)
A vértesi forma nagyobb, szárnyfedői szélesek, a hátsó-harmadban a legszélesebbek. Előtora a gerecsei formához képest viszonylag kisebb. A szárnyfedők közterecskéinek kiemelkedése gyengébb (csupán az elsőrendüek erőteljesebbek), pontozása rendkivül zavart. Szine többnyire sötétkék. Mindkét forma esetében a jellemző ismertetőjegyek az egyedek túlnyomó többségénél egyértelműen megtalálhatók, előfordulnak azonban átmeneti alakok, melyek egyrészt a szomszédos, másrészt egyes területileg távolabb eső formákkal mutatnak hasonlóságot. Mivel mind a vértesi, mind a gerecsei populáció földrajzilag jól körülhatárolható területen él, valamint morfológiailag is határozottan elválasztható a szomszédos formáktól, ezért a két uj forma rendszertani státusát illetően nationak minősül. A két uj forma leirását az alábbiakban teszem közzé: Carabus scheidleri (styriacus) n. vertesensi s nat.nov. Elterjedési területe: Vértes hegység. Lelőhelyei: Pátrácos tető, leg. RETEZÁR I., Mindszentpuszta, leg. PODLUSSÁNY A., Fáni völgy, leg. MEYER. Holotypus: 1 db d 28 mm hosszú. Vértes hegység: Pátrácos tető 1971. vn. 25-TX. 5. leg. RETEZÁR I. Paratypus: 78 db. Vértes hegység: Pátrácos tető 1970 és 1971, leg. RETEZÁR I., Mindszentpuszta 1971 és 1972, leg. PODLUSSÁNY A. Holotypus saját gyűjteményemben, Paratypusok saját gyűjteményemben valamint PODLUSSÁNY A. és a Budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében. Hossza: 25-31 mm; leggyakoribb hossz: 28-29 mm. Szine fekete, sötétkék, ibolya vagy zöldes, a szárnyfedők oldalszegélye kék, zöld, lila vagy bibor. Igen ritkán az állat barnás vagy élénk rézbarna kék előtör- és szárnyfedő szegéllyel. Előtora széles, oldala előre és hátrafelé egyforma mértékben lekerekített. (1. ábra A) Szárnyfedői - főleg a nőstényeké - szélesek, hátrafelészélesedők, a hátsó harmadban a legszélesebbek. (1. ábra A) A szárnyfedők közterecskéi gyengén kiemelkedők, az elsőrendüek erőteljesebbek, szélesebbek és láncszerűen megszakítottak. A közterecskék közötti pontozás - a szárnyfedők belső negyedének kivételével rendszertelen, tisztán kivehető pontsorok ezen a részen legtöbbször nincsenek is. (2. ábra A, B, C) Igen ritkán előfordulnak a n.preyssleri D UFT, -hez hasonló teljesen lapos közterecskéjü egyedek is (2. ábra C), a szárnyfedőkpontozása azonban ezeknél is zavart. Kis számban egyes példányoknál a n. pseudoscheidleri M ANDL-re emlékeztető szárnyfedőrajzolat található. Carabus scheidleri (styriacus) n.pseudojucundus nat.nov. Elterjedési területe: Gerecse hegység Lelőhelyei: Bikolpuszta, Tardosbánya, Vértestolna, Tarján, leg. PODLUSSÁNY A. és RETEZÁR I.
