S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/1. (Budapest, 1974)

helyzetben a szipóka a rovar testében ventrálisan, duplán összehajtva helyezkedik el, töve a szájüregben van, ahol jól látszik a négy homorú kiinduló lemez, amelyek a maxillákban illetve a mandibulákban folytatódnak, a s zip okát alkotva. (2. ábra: szü, sz, 1).A vándorpajzstetü ezt a szipókát tetszése szerint bebocsájthatja a növény szöveteibe, illetve visszahúzhatja onnan hogy ventrálisan elhelyezze testének belsejében. Az ananászvándorpajzstetü igen hosszú szipókával rendelkező faj, a hasban összehajtva jóval a hátulsó csipők mögé ér, onnan visszafordulva hegye a lábiumban végződik. A preparátumokban levő lárvák közül néhányon azt vettük észre, hogy egyszerre van meg a ventrálisan fekvő szipóka és a fej torban a négy száj szervi tekercs is, ugy ahogy azok az embriókon láthatók (3. ábra). Ezeket a lárvákat megvizsgálva felismerhető, hogy azok éppen vedlés közben levő egyedek, amit az is bizonyított, hogy néhány példányon a régi bőr a potroh végén már elvált a rovar testétől (3. ábra a). A 4. ábrán egy vedlési bőr látható (3. fokozatú nőstény lárva) mikroszkópi felvételen. A vedlési bőrön a szipóka bőrhüvelye is rajta van. A vedlés folyamatát az 5. ábra szemlélteti. A táplálkozó lárva (1.) felkészül a vedlésre, szipókáját kihúzza a növény szöveteiből és ventrálisan nyugalomba helyezi (2.). Amikor a hormonhatásra képződő vedlési nedvek a szipóka szerveit elválasztják a régi bőrüktől, ezek a szervek hirtelen kihúzódnak ebből a bőrhüvelyből és a fejtorban rugószerűen összetekerődnek, ugyanúgy mint embriókorban yoltak. Ventrálisan ott marad a szipóka bőrhüvelye (3.). A3, ábra b) mikroszkópi felvételen ahol a mandibula tekercseit áUitottuk élesre, jól látszanak a serték végei, amint benne fekszenek a mandibula régi bőrének homorú lemezében. Most már befejeződhet a vedlés, a rovar a fejtornál felrepedő bőrön át kilép régi bőréből. Eközben a labium felül vályús zenien kinyilik és a szipókabőr

) a szájnyíláson át kihúzódik (4.). A pajzstetü uj letelepedési helyet keres (5.), majd ujraképezi szipókáját ugy, hogy a labium izmai a rugóhatás ellenében lehúzzák a tekercseket, a száj szervi részekből a lábiumban összeáll a szipóka, amelyet a labium izmai a növény szöveteibe nyomnak (6.). A vedlés folyamatánál tehát aktivés passzív mozgások kombinációinak lehetünk tanúi. Aktiv mozgás a szipóka ki- és behúzása, a labium és a szájnyílás kinyitása, az állat kilépése bőréből, stb., passziv mozgás pedig a száj szervi serték rugószerü tekercselődése. A tekercs a serték eredeti, embrionális állapota, és a rugóenergia mint helyzeti energia állandóan érvényesül. A sertéket a labium izmai tartják fogva kinyujtptt állapotban, akár a növény szöveteiben, akár ventrálisan helyezkedik el a szipóka. A helyzeti energia akkor alakul mozgási energiává, amikor a vedlési nedvek a bőr és a serték közé lépnek. Ezt a feltevésemet azzal látom bizonyítottnak, hogy a fej torban nincsenek, nem is lehetnek olyan izmok, amelyek a tekercselést elvégeznék. A vedléssel a lárvák a vándorpajzstetvekre jellemző viasznyulványaikat is elvesztik, amelyek minden vedlés után újra képződnek. A megszületett lárvának még csak két ilyen nyúlványa lesz . a nyolcadik potrohszelvényen, a nyúlványok száma azonban a második lárván Í és minden további fejlődési stádiumon már 34 (kétoldalt 17-1.7). Az általunk készített preparátumokon a viasznyulványok keletkezését, illetve azok szerkezetét is tanulmányoztam .