S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 26/2. (Budapest, 1973)

HAMMER, 1885. V.31, 1 cf) , Gyenesdiás (Büdöskuti völgy: HORVÁTH, 1909.VII.10, 2 çç), Simontornya (SINGER, 1927.V.26, Id, 1 9; PILLICH, 1935.VIII.2,2 99), Magyaróvár (RÉVY, 1935.VI.15, 1 9). A magyaróvári példány kivételével, amelynek etikettjén kö­zelebbi adat nincs, az összes fenti példányokat Juniperus com­munisról gyűjtötték. STICHEL (1957: 96) szerint még Thuja­ról és Pinusról is előkerült. Tipikus pontomediterrán faj. 10. Nithecus jaoobaeae (SCHILLING, 1829). - Észak- és Középeu­rópa lakója, de ezen kivül ismertek egyes lelőhelyei a Pireneu­soktól Szibériáig. Elsősorban hegyvidéki faj, a domb és külö­nösen a síkvidékeken ritka. Ez a faj sokáig a Nysius DALLAS, 1852 genusban szerepelt, sőt egyesek még ma is oda sorolják. HORVÁTH (1890) mikor a Nysius genuson belül felállította a Nithecus subgenust a jacobeae - t (sic) már ide sorolta. Először EVANS (1929:353) emelte genus rangra, és ezt a fajt tette a genus tipus-fajának. A faj nevét hol j acobaeae , hol j acobeae-nak irják. Mivel SCHILLING (1829: 88) a Senecio jacobaea-n való előfordulásáról nevezte el a fajt, az egyetlen helyes Írásmód a jacobaeae ! A Faunakatalógus szerint (1897: 24): "III-V, Passim frequens. VII, Möns Plesivica". HORVÁTH kézirásos faj katalógusát átnézve, abban egyetlen a mai Magyarország területén fekvő lelőhelyet sem találtam. Mig a múzeum gyűjteményében a Kárpátok 24 leg­különbözőbb helyéről 121 példánya található (ezeket most nem részletezem), addig hazánk területéről mindössze 11 példá­nya ismeretes a következő helyekről: Bükk-hegység (Ablakoskő völgye: MIHÁLYI, 1955.VII.11-17, 1 pár copulában, 1 9), Lilla­füred (HORVÁTH, 1925.VIII.27, 1 d), Hámor, Borsod (SZABÓ, 1915. VIII. , 4 dd, 2 99), Esztergom (Coll. BRANCSIK, 1 9, macropter). Magyarország faunájára uj. Az esztergomi és egyetlen Lucskin gyűjtött, szintén nőstény kivételével az összes többi példány rövidszárnyú.

Next

/
Oldalképek
Tartalom