Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 25/8-35. (Budapest, 1972)

gyelése mindenképpen érdekes. Mindenesetre fő tápnövényeit /éger, nyir/ néhány példányban már ide is betelepítették. A Drepana falcataria L. is égeren és nyiren fejlődő faj, igy szintén inkább hegy- és dombvidékeinken fogható. Szabadi és Sóstó vasútállomása között, a löszfal aljában található kis égeresnél, nappal fogtam. Az Eriopygodes imbecilia F. kontinentális faj, amely egyes hegységekben /Alpok, Balkán, Kárpátok/ nagy magasságokba /1600 m-ig/ felhatol, s elsősorban a nedves réteken, fellápokban fordul elő, ezért boreális, mesophil komponensként került be az irodalomba. Az Északi Középhegység és a Dunántúl északkeleti részének több pontjáról előkerült az utóbbi időben, de megfogták az Alföld északkeleti részén is. Az E. imbecilia elterjedése hazánkban ugy látszik két eltérő jellegű részre oszlik, igy a faj részletes taxonómiai elemzése igen időszorüo Emlitésreméltó, hogy a partvidéken viszonylag nagyszámú homoki faj tenyészik. A Magyarországon jellegzetes homoki fajoknak nevezhetők közül 12 fogható itt /20 %/, ami a felsorolt fauna 2,4 %-a. Mivel a Balaton délkeleti partvidéke nem kifejezetten homokos terület, közülük csak az Athetis furvula HB.

és a Gatocala puerpera GIORN. gyakori, mig a következők ritkák:

Carcharodus lavatherae ESP., Euxoa segnilis GUEN..

Scotia vestigialis HUFN., Hadena silènes HB

., Conisania leineri PRR

., Cucullia argentea HUFN., Aporoohyla lutulenta SCHIPP., Simyra nervosa P., Earias vernana HB., és Sterrha sylvestraria HB. Ezeknek fő elterjedési területe általában a Duna-Tisza közén és a Nyírségben van, és nagy részük Zamárditól nyugatra hazánkban már nem fogható. Szabadi környékén lokálisan előfordul néhány olyan faj is, amelyek különben a Balatontól délre elterülő homoki erdős-sztyepterületre jellemzőek. Ezek valamikor a partvidéken is gyakoribbak lehettek, s a természetes vegetáció elpusztítása miatt ritkultak meg. Az eredeti erdős-sztyep növényzet maradványai pl. a Szabadi és Sóstó közötti meredek, árnyas löszfal és tágabb környéke, beleértve az úgynevezett Dióst is /Csopaki és Kenései utca/, mely ma már szinte teljesen kertes, nyaralós területté vált, illetve a Sóstó félszigetén lévő 200-300 nf-es kis vegyes, de erősön akácos erdőt. Mindkét terület néhány év óta üdülőtá-