Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 25/8-35. (Budapest, 1972)

nak köszönheti. Először a légygyüjteményt, majd a poloska-kabóca gyűjteményt bizták gondjaira. A szekrényhiány miatt kisebbnagyobb dobozokban és a szivarskatulyák tömegébe zsúfolt sokszázezer légyből, poloskából kellett szakszerűen felállított, kezelhető tudományos gyűjteményt teremtenie. Ezt a végtelen türelmet igénylő munkát példamutató módon oldotta meg. Ugyanakkor saját gyűjtései révén jelentős anyaggal gyarapította a gyűjteményeket. Csaknem négy évtizedes kutató, szervező és muzeológus munka után sem mondhatjuk el SOÓS ARPÁDról, hogy pályája delelőjére érkezett, mert munkáinak értéke és jelentősége egyre emelkedik. Kivánjuk, hogy jó erőben és egészségben még sok évig gazdagítsa a magyar zoológiát és gyarapítsa annak nemzetközi tekintélyét. Dr. ÚJHELYI SÁNDOR tagtársunkban, a Frivaldszky-Emlékplakett Bizottság a rovarász amatőrizmus magasrendű megtestesítőjét tüntette ki. Olyan amatőrt,akit nem kötöttek le csupán a rovarvilág külsőre nézve legszebb, gyűjtésre nézve legkönnyebb csoportjai, hanem - részben hallgatva neves zoológusok, MÉHELY LAJOS és PONGRÁCZ SÁNDOR tanácsára - olyan kevéssé kutatott, nehezebben gyűjthető és vizsgálható csoportok kutatására adta magát, mint a kérészek, szitakötők, álkérészek, recésszárnyuak és tegzesek. ÚJHELYI SÁNDOR kiválóan megállta helyét középiskolai és egyetemi pedagógusként is, kerek 50 esztendőn keresztül oktatva a természetrajz különböző diszciplínáit a magyar diákokon kivül német és koreai csoportoknak, diákoknak, tanárjelölteknek és tanároknak egyaránt. Középiskolai kémiai tankönyvek Írására kapott megbízásai a szakpedagógust dicsérik benne. A Budapesti Tudományegyetem Kémiai, majd az Orvostudományi Egyetem Orvosi Fizikai Intézetében adjunktuskánt, később docensként folytatott pedagógiai munkássága mellett ÚJHELYI SÁNDOR fizikus kutatóként is maradandót alkotott, különösen különböző kristályok, kristálylemezek mesterséges előállítására vo-