Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 25/8-35. (Budapest, 1972)

termé azeteaen a kártétel nagyságát nehezebb előre meghatározn.. mivel számos tényező befolyásolja annak kifejlődését. A kártétel időpontjának meghatározásában megkülönböztethetünk rövides középlejáratú, illetve hosszúlejáratú előrejelzést. Rövid lejáratú előrejelzésről akkor beszélünk, ha az rövidebb időre szól, mint az illető faj egy nemzedékének időtartama /természetesen az évente több nemzedéket nevelő fajok esetében/. Közép lejáratú abban az esetben, ha egy generáció bizonyos stádiumából a következő generáció azonos stádiumára következtetünk. Hosszúlejáratú előrejelzésről beszélünk akkor, ha az időtartama több mint egy generáció ideje. A prognózis készítés megkönnyítésére különböző populációsürüséget meghatározó módszerrel kell dolgoznunk. A prognózis és a védekezés hatékonyságának érdekében elsősorban területünkön rendszeres előkész

itési munkákat kell elvégeznünk, azaz a károsító fajokat meghatározni, ezek közül a fő kártevőket kiválasztani, amelyek az évek során ismétlődően a legtöbb problémát okozták. Külön kell foglalkoznunk azokkal, amelyek a szomszédos területekről bevándorlás, vagy tömegszaporodás utján veszélyeztetik kultúránkat. A munkánk során tudjuk meghatározni azt, hogy területünkön mely fajokra vonatkozóan kell előrejelzést végeznünk. E fajok esetében határozzuk meg a populáció egyedsürüségét, a várható kártétel nagyságát és időpontját, majd ennek függvényében a kezelési időpontokat. A könyv máaodik, speciális részében először a többgazdanövényes polifág fajokat tárgyalják, igy a cserebogarakat, a pattanóbogarakat, a lószunyogokat, a bársonylegyet, bagolylepkéket, a meztelen csigát, a kárositó madarakat, a mezei pockot és a vadkártevőket, mely során a gabonafélék, a kukorica, a cukor- és takarmányrépa, a burgonya, a repce-, a vörös- és fehérhere és lucerna kártevőivel foglalkoznak. A szántóföldi zöldségtermelés kártevői közül a boraó, a bab, a kápoaztafélék, éa a répa kártevői kerülnek aorra. Az egyea fajokon belül először olyan mértékű morfológiai leiráat adnak, amely a kártevő helyea felismeréséhez nélkülözhetetlen. Második pontként a gazdanövények körét, harmadikként a kórképet, , negyedikként a faj életmódját