Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/24-42. (Budapest, 1971)

részletesen tárgyalja a bagolylepkék szervezeti sajátosságait (szárnyerezet, fej, csápszerkezet stb.), és az egyes csoportok (család, génusz) és fajok fenti szervezeti sajátságaira épitett modern rendszerét, valamint a felismerést lehetővé tevő határozókulcsot adja. A mü forrásanyagául a teljes, Magyarországra vonatkozó és 1969-ig megjelent hazai és külföldi irodalmat felhasználta kritikai feldolgozásban. A könyv a bagolylepkékre vonatkozó ismereteink szintézise mind rendszertani, mind faunisztikai, ökológiai és állatföldrajzi szempontból. Nagymértékben növeli a mü értékét a rendkívül értékes illusztrációs anyag, mely a szerző saját munkája. A fekete-fehér pontfelrakással készült ábrák amellett, hogy hűen követik az állatok szervezeti és morfológiai sajátságait, pontosan adják vissza a legkisebb részletet, egészükben is teljes, művészi képet nyújtanak. Microlepidoptera Palaearctica (

s z erke s zti : H.AMSE

L/

Karlsruhe/-E.GREGOR/Br

no/-H.REISSER /Wien/.

) Verlag Georg Fromme and Co.

, Wien. vol.

1.: BLESZINSKI, St.: Crambinae. pp.

55$. + 153 t., 1965. vol.2.: SATTLER, K.

: Ethmiidae. pp.183 + 106 t., 196 7. vol.3.: RAZOWSKI, J.

: Cochylidae. pp.528 + 161 t., 1970. Mintegy két évtizeddel ezelőtt az európai microlepidopterológusok túlnyomó többsége rádöbbent arra, hogy a 20. század első felében leirt bármely palearktikus molylepke fajnak elenyésző az esélye arra, hogy valóban "jó", uj fajnak bizonyuljon. Mi voit ennek az oka? Először az, hogy - kiváltképpen a többi fajt tartalmazó génuszokban - a fajok nagy része a külső alaktani bélyegek tekintetében roppantul hasonlít egymáshoz, és mivel a régi (a 19« sz. végéig leirt) fajok anatómiai (ivarszervi) bélyegeit nem publikálták,azaz a tipuspéldányok részletes vizsgálata és leirása nem történt meg, ily módon a későbbi leirások