Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)

A mintegy 3000 km-es észak-koreai utunk alkalmával az ország' három fő tájegységére jutottunk el: 1. Phenjan és tágabb környéke, mintegy 100 km sugarú körben A lakóterületeket leszámitva a tájegység arculata élesen két részre tagolható: a/ mezőgazdasági kultúrába vont területek (völgyek és sikságok) és b/ természetes növénytakaróval boritott területek (hegyvidék). A mezőgazdasági területek jellemzője, hogy a művelhető helyek teljes mértékben kihasználtak. A kultúrákban mennyiségileg kiemelkedő a rizs, csekélyebb a szárazmüveiésü szántóföld,

1 a konyhakert és a gyümölcsös aránya. Ez utóbbiak inkább az enyhébb lejtésű hegyoldalakat foglalják el. Az itt élő faunát az alkalmazott totális vegyszeres védekezés csaknem teljesen tönkretette; a fajok nagyrésze kipusztult, kisebb hányada gyér példányszámban előfordul ugyan, de csak szórványosan. A kultúrterületeken, elsősorban a rizsmüvelés miatt, a természetes vizeket, beleértve a legkisebb patakokat is, szabályozták; rendkivül gondosan karbantartott csatornákban osztják szét. Feladatuknak megfelelően ezek nagyrés'zében csak időszakosan van viz, igy a természetes flóra és fauna itt sem maradhatott meg. A természetes mederben maradó vízfolyások száma rendkivül kevés, kis vizhozamúak. Mégis ezen a területen szinte kizárólag ezek, illetve partszegélyuk jelentette az itteni fauna menedékét és lehetőséget a kismértékű gyűjtésre (No. 11-15). Ide sorolható Phenjan környékének jellegzetes élőhelye, a rendkivül kanyargós és sok helyen szabályozatlan Te Dong folyam. A nyári hatalmas monszunesőket is levezető meder helyenként sokszáz méter széles, ottlétünkkor a viz sekély,hat

almas hullámtere, sőt a meder egy része is száraz volt. Bejárt partszakasza részben sziklás, részben homokos, zoológiai gyűjtésre alkalmas. A faunát azonban erősen befolyásolja, hogy a monszunkor levonuló hatalmas vízmennyiség a medret és környékét valószínűen teljesen tisztára 4-1